Stolen

Nic Cage-nek nem pusztán a karrierje süllyed: ő maga a süllyedő hajó, a karrierje, vagy mije pedig az utas, akinek már a franc se tudja, mennyi van vissza, ha nem érkezik segítség. Mert az bizony elkelne.

Annak ellenére is, hogy a Stolen egy Simon West film, a két fickónak pedig nem ez az első közös projektje: anno West debütáló rendezésében, a teljesen korrekt Con Air-ben szintén Cage volt a főszereplő. És bár West szintén bakizott párat pályafutása során, de ne feledjük el, hogy idén milyen fasza Expandables folytatást hozott el nekünk. Ezzel ellentétben a Stolen közel sem egy jóra sikerült másfél órát ígér, bár fogjuk rá, jól indít, de ahogy a cselekmény kezd kibontakozni, szépen, lassan az érdeklődésünk is lankad.

A sztori szerint Cage egy balul elsült rablás során rendőrök kezei közé kerül, ennek eredménye nyolc kemény év a sitten. Ahogy szabadul, úgy siet egyből lányához, aki látni sem akarja, de ez még semmi: egykori társa elrabolja a lányt, és a nyolc évvel ezelőtt eltulajdonított dollármilliókat követeli. Tizenkét órája van, ha nincs meg a lé, a lány meghal. A baj csak az, hogy Cage annak idején még az utolsó pillanatban elégette a dohányt.

Innentől kezdve a Stolen az ezerszer lerágott klisékből építi fel önmagát, hiába pörög, hiába nem unalmas, egyszerűen érdektelen, mert pontosan tudod, mi fog történni, még akkor is, ha a kétségbeesett főhős egyik-másik hülye döntést hozza egymás után.  Kár is lenne ennél hosszasabban ecsetelni: a forgatókönyv úgy, ahogy van egy poros sablonrengeteg (David Guggenjeim, a Safe House írója a felelős), a kétdimenziós karaktereket pedig valami borzasztóan adják elő a színészek. A finálé pedig egyenesen röhejesre sikerült. Még szerencse, hogy a játékidővel azért spóroltak, a film alig haladja meg a másfél órát, így nem veszít sokat az életéből az, aki mégis rászánja magát.

Nem tudom Cage mit gondolhatott, talán, hogy ez lesz az új Taken. De kár is ezen agyalni, mert nincs ember a világon, aki képes lenne belelátni Nic agyába, hogy egy szerződés aláfirkantása közben milyen gondolatok motoszkálhatnak a legendás séró alatt. Hiányzik az egyediség, hiányzik a plusz, de ami a lényeg: hiányzik a feszültség. 4/10.