Meglehet, hogy én nem voltam túlságosan felkészülve egy ilyen kaliberű filmre, viszont nem pazarolt el egy percet sem az életemből. Az Audrey Niffenegger regényéből készült, 2009-es film egy időutazással kevert romantikus mozi lett.
A történet szerint Henry (Eric Bana) képes az időutazásra, de nincs hozzá semmilyen szerkezete, ez pusztán egy „rendellenesség” nála, hogy ide-oda ugrál az időben. De persze csak a saját életidején belül képes mozogni, szóval a távoli múltba, illetve a távoli jövőbe nem tud eljutni. És nem képes megváltoztatni a dolgokat, szóval a film felrúgja a Pillangó hatásos élményt, amely persze nem éppen probléma. Eköré épül fel a romantikus szál a történetben.
Ami kicsit zavart, hogy nem adták kellőképpen a tudtunkra, éppen hol is jár pontosan az időben. Pontosabban nem mindig. De persze ettől még érthető a film, valójában csak a pontos dátumot nem tudjuk, csak saccra tudjuk behatárolni, hogy hol is járunk.
Az éppen aktuális korszak bemutatását is hiányoltam, ha már időutazásos történettel van ugye dolgunk. Szóval az efféle filmekben a múltat, vagy épp a jövőt többnyire mindig bemutatják, de Az időutazó feleségénél ez sajnos elmaradt, pedig ha másért nem, hát esztétikai szempontból úgy gondolom nem lett volna rossz ötlet.
Persze, kitudja: lehet jobb lett volna elolvasni a könyvet, és akkor másképp tekintenék a filmre, de így, hogy 5 pontot adok rá, már mindegy. Nem akarom földig alázni, mert ha úgy vesszük, érdekes, meg persze a sztori sem az a tipikus ezerszer látott sablon-rengeteg, csak az igazat megvallva, láttam már jobb filmet is. Egyszeri nézésre ajánlom azoknak, akik vevők a romantikus filmekre, de a nagy klasszikus, időutazásos mozik rajongói csalódni fognak.
A történet szerint Henry (Eric Bana) képes az időutazásra, de nincs hozzá semmilyen szerkezete, ez pusztán egy „rendellenesség” nála, hogy ide-oda ugrál az időben. De persze csak a saját életidején belül képes mozogni, szóval a távoli múltba, illetve a távoli jövőbe nem tud eljutni. És nem képes megváltoztatni a dolgokat, szóval a film felrúgja a Pillangó hatásos élményt, amely persze nem éppen probléma. Eköré épül fel a romantikus szál a történetben.
Ami kicsit zavart, hogy nem adták kellőképpen a tudtunkra, éppen hol is jár pontosan az időben. Pontosabban nem mindig. De persze ettől még érthető a film, valójában csak a pontos dátumot nem tudjuk, csak saccra tudjuk behatárolni, hogy hol is járunk.Az éppen aktuális korszak bemutatását is hiányoltam, ha már időutazásos történettel van ugye dolgunk. Szóval az efféle filmekben a múltat, vagy épp a jövőt többnyire mindig bemutatják, de Az időutazó feleségénél ez sajnos elmaradt, pedig ha másért nem, hát esztétikai szempontból úgy gondolom nem lett volna rossz ötlet.
Persze, kitudja: lehet jobb lett volna elolvasni a könyvet, és akkor másképp tekintenék a filmre, de így, hogy 5 pontot adok rá, már mindegy. Nem akarom földig alázni, mert ha úgy vesszük, érdekes, meg persze a sztori sem az a tipikus ezerszer látott sablon-rengeteg, csak az igazat megvallva, láttam már jobb filmet is. Egyszeri nézésre ajánlom azoknak, akik vevők a romantikus filmekre, de a nagy klasszikus, időutazásos mozik rajongói csalódni fognak.
jólvan, burkoltan lettem lebuzizva XD
VálaszTörlésugggyan már dehogyis, ez pusztán ízlések és pofonok kérdése :D
VálaszTörléskülönben is "te bo-bo-boldoggá teszeeeel" :D XD