The Flowers of War

Aki azt hiszi, hogy csak Amerika képes arra, hogy filmkészítésben benyaljon saját kormányának ötven csillagos hátsójába, az még nem látta a Flowers of War-t. Yimou Zhang filmje ugyanis az 1937-es nanjingi mészárlás idején zajlik, ebben az időben vérszomjas, vadállat japán katonák öltek halomra kínai embereket, erőszakoltak meg nőket, lőttek porrá mindent. Szóval láthatunk őrültként tomboló japánokat, velük szemben pedig önfeláldozó, hősies kínaiakat. Mi ez, ha nem propaganda, kérem?

De most tegyük ezt picit félre, próbáljuk más szemmel nézni a dolgokat. A történet egy John Miller nevű, közel sem józan életű temetkezési vállalkozóról szól (Christian Bale), aki a mészárlás idején kínában ragad, de sikerül egy templomban menedéket találnia. Azonban nincs egyedül: kínai diáklányok, egy halk szavú ministráns fiú, hamarosan pedig előkelő prostituáltakkal is gazdagodik a templom. Johnt eleinte nem érdekli más, csak a pénz, valamint az, hogy hol tartják a misebort, de amikor világossá válik számára, hogy a lányok egyedül csak rá számíthatnak, megindul a jellemfejlődés, magára kapja a papi ruhát, és úgy dönt, ha törik, ha szakad, kimenti a lányokat a városból. Ezt pedig tessék elképzelni majdnem két és fél órában.

Bár a filmnek vannak remek pillanatai, a keleti mozik brutalitása is szépen visszaköszön egyes jelenetekben, mivel nem spóroltak az erőszak hű ábrázolásával sem, több jelenetben erőszakolnak nőt, lőnek szitává embereket, de sajnos a Flowers of War mozgatórugója időközönként nem szuperál úgy, hogy a végeredmény hellyel-közzel ne fulladjon kellő mértékű unalomba. És ez sajnos baj, mivel mint írtam, közel két és fél órával van dolgunk.

Ellenben Christian Bale játéka egyszerűen elképesztő, a Fighter-ben mutatott, pályafutása legjobb alakítása mellett ez sincs sokkal lemaradva, ahogyan piás semmirekellőből szépen lassan változik meg, tér át a jó útra. És bár csak a japánok megtévesztéséhez ölti fel a reverendát, de amire elérkezünk a film második feléhez, addig már te is simán elhiszed, hogy ő egy pap. Pedig tudod jól, hogy nem az. De nem csak őt szabad ajnározni: a többnyire amatőr, elsőfilmes színészekre sem lehet panasz egyetlen percig sem.

Lehetett volna ennél sokkal jobb is szerintem, a történetmesélés korrektül zajlik, de engem valaminek mindig sikerült kizökkentenie. Talán ha rövidebb lett volna... Színészi játékokra nincs panasz, a dramaturgiai részt is szépen kidolgozták, a háború helyszínét meg már nem is említem, hiszen mintha Te is ott lennél a romok és puskadörrenések közt, de helyenként még így is akadozik a film. Valami nagyon epic dolgot akartak kihozni, ami nem sikerült annyira, és hát a propaganda. 6/10.