Unthinkable

Na kérem, ha van olyan néznivaló az elmúlt évek hype-mentes (itthon only-dvd) filmjeiből, ami egy az egyben odaszegezi az embert a vászonra, izé, a monitorra vagy tévére, akkor az az Unthinkable. Egyszerűen lövésem sincs, mikor izgultam végig így egy másfél órás film jelentős részét. Persze ehhez muszáj túlesnünk a felvezetésen, de semmi pánik, mert onnantól nincs megállás, egyszerűen csak löki magából az adrenalint.

A történet egy bombákkal fenyegetőző terrorista (Michael Sheen) kínvallatásáról szól. A piszkos munkát az ezen a téren kellő tapasztalattal rendelkező Henry Harold 'H' Humphries (Samuel L. Jackson) végzi. Nem ismer határokat, nem válogat, vagyis inkább pont, hogy válogat a maga szadista módszereiben. A közreműködő FBI csapat ügynöknője, Helen Brody (Carrie-Anne Moss) eleinte nem nézi jó szemmel ezt a véres faggatást, mert hát mind emberek vagyunk, ez pedig embertelen dolog. De hamar rájön, hogy ez az egyetlen kiút: ha a fickó nem árulja el, hol vannak a bombák, akkor milliók halhatnak meg.

Gregor Jordan nagyon szépen helyrehozta a 2008-ban elkövetett merényletét (milyen ironikus kifejezés ennél a filmnél) Bret Easton Ellis Informátoraival szemben. Az Unthinkable nem csak egyszerűen lebilincsel, de szabályosan szembeköpi a kliséket, szembeköpi Amerikát, és még a mondanivaló sem marad el, miközben az izgalomtól csak úgy ugrál a pulzusod.

Elmondom gyorsan, mi a film legnagyobb negatívuma: Carrie-Anne Moss volna, és nem csak azért, mert a karakterét egy az egyben hazaküldenéd, hogy inkább máshol rontsa a levegőt, de kőkemény FBI ügynökként egész egyszerűen komolyan vehetetlen. Vele ellentétben a két másik kulcsfontosságú szereplő viszont brillírozik. Főleg Michael Sheen, aki a terroristát hozza. Persze Samuel papa sem marad el messzire tőle, de tőle gyenge alakítást már fogalmam sincs, mikor láttam, már ha volt egyáltalán ilyen.

Mindent összevetve ez 7/10, az eleje kissé akadozva indult be, itt még kicsit aggódtam, ha ezt elkerülik, még egy nyolcas is becsúszott volna, de megéri kivárni a lényeget, mert onnantól kezdve, hogy megkezdődik a vallatás, csak markolod a karfát. Feszültséggel átitatott, rafkós cselekményű thriller. Nincsenek sablonok, sem klisék, kérdéseket vet fel, valamint késhegyre menő, erkölcsi vitákba lehetne bocsátkozni a témájával kapcsolatban, miközben a film konkrétan fenéken billenti az amerikai morált. Az a befejezés pedig...