Leaves of Grass

Sok színészt láthattunk már ikreket eljátszani, az egyik legemlékezetesebb ilyen alakítás Nic Cage volt az Adaptációban. Azért hoztam fel példának pont őt, mert a Leaves of Grass esetében is hasonló a helyzet: Edward Norton is teljesen eltérő természetű ikerpárost formál meg, de hogy... Hát már csak ezért is érdemes megnézni a filmet.

Miközben egyikük otthagyta a vidéki szülővárost, elhagyta tájszólását, és elismert filozófia professzor lett, addig a másik nem költözött sehova, füvet árul, és jelenleg nagy bajban van. Ennyit bőven elég tudnod a történetről, még ha nem is nagy eresztés maga a forgatókönyv, de én például a sztori teljes ismeretlenségével ültem neki a filmnek, és így szerintem nagyobbat ütött.

Amit viszont elárulhatok, hogy kellemes darab. Ehhez hozzájárult az is, hogy az oklahomai hangulat egy az egyben telitalálat, a vidéki kisváros hiteles tálalása, talpalávalónak pedig szolid country zenéket válogattak össze. És hát Norton, aki szintén egy telitalálat, nagyon jó választás volt erre a szerepre. Ha azt mondom, hogy negatívum, akkor a film vége lenne az, amit feltudnék hozni erre az oldalra. Úgy tűnik, ennél a pontnál nagyon elszállt az író, de nem úgy, ahogy Norton, amikor rágyújt egy vicces-cigire.

Kicsit vígjáték a mosolygósabb fajtából, kicsit családi dráma, az utolsó körülbelül 15 perc pedig valami egészen más, még egy fekete komédiába is elmenne, csak sajnos nagyon kilógott. 7/10. Egyszer érdemes megnézni.