Live Free or Die Hard [2007]

Hiába, a Die Hard szériát is benyelte a modernizáció, a film technikai kütyüktől és hackerektől hemzseg, a PG-13-as besorolás miatt pedig még McClane karakteréből is le kellett faragni néhány elég sajátos tulajdonságot: nem piál, nem cigizik, de még a szókincséből is visszavett, hiszen már nem is káromkodik. Willis persze annak idején kikelt magából, amikor a mozikba végül nem a korhatáros változat jutott el, de ez már egy másik történet.

Valljuk be, az első három old school Die Hard rész után nem feltétlenül számít az ember egy ilyen kaliberű folytatásra. És ezt most ugye nem éppen jó értelemben gondoltam, bár maga a film egész szórakoztató, hiszen ha sikerül eltekintenünk a fentebb említett negatívumoktól, egy nagyon fasza két órás kikapcsolódást ígér nekünk a Live Free or Die Hard. Ha pedig azt nézzük, hogy az elmúlt években milyen akciófilmek köszöntek vissza, akkor meg aztán pláne szeretjük.

Miközben a világ egy globális hacker-támadásnak köszönhetően lassan a technikai bénulás szélére kerül, John McClane egy látszólag pofon egyszerű feladatot kap: egy hacker srácot kell elhoznia annak lakásáról, azonban rajtuk ütnek, hamarosan pedig a fiú, Matt lesz John csatlósa, hogy kézre kerítsék Thomas Gabrielt, aki ördögi terveket szövöget monitorokkal és csicskásaival teli főhadiszállásáról. Matt ugye számtech-zseni tudását kénytelen bevetni, míg McClane is azt csinálja, amihez ért: aprítja a szembejövő rosszfiúkat, kiköp pár egysorost. Bár a vulgária hiányzik ezekből, de idős kora ellenére sajátos modora továbbra sem enyhült, még mindig egy kegyetlenül cinikus öreg róka. Mindeközben érzi, hogy az ő ideje is leáldozóban, hiszen ebben a néhány órában megannyi modern kütyüvel szembesül, ő maga pedig talán még egy sms-t sem tud megírni.

Maga a film pedig, mint írtam már, nagyon szórakoztató tud lenni. Modern akciófilm, effelől semmi kétségem, amely egy Die Hard filmnél elég komoly újdonságokkal jár, nem ragadunk le egy helyszínen (vagy, ha a harmadik részt nézzük: egy városon belül), és ez így összesítve teljesen más szintre helyezi a szériát. Nem az a régi sulis móka. Ellenben látványos trükkökkel gazdagított aprítás, kevés vérrel (lásd: PG-13), de például Kevin Smith részéről egy súlyosan vicces cameóval.

A gonoszok oldalán, pontosabban a csúcsán Timothy Olyphant foglal helyet, sajnos ő inkább csak parancsokat osztogat végig, csak a fináléban engedi el magát, de, hogy őszinte legyek, nincs vele semmi bajom, sosem volt, nem is nevezném rossz választásnak, egyszerűen csak nem tudtam annyira komolyan venni, mint (hű de snassz lesz ez most) Alan Rickmant anno. Úgyhogy Timothyval sajnos még egy negatívum is becsúszik. Amitől továbbá tartani lehet, az McClane csatlósa, akit Justin Long alakít, valljuk be, nem egy tökéletes páros így első ránézésre, viszont Long korántsem annyira idegesítő Willis mellett, mint azt elsőre gondoltuk volna. Egy idő után megszokjuk jelenlétét, nincs vele gond, legalábbis nekem nem volt.

Annak idején moziban néztem a filmet, oda meg vissza voltam tőle, ujjongtam, hogy ez az, íme egy tökös Die Hard folytatás. Idén valamikor a nyár folyamán újra előkerült, a rózsaszín köd viszont elmúlt: jelentem, több év kihagyás után, második alkalommal megnézve már nem akkora élmény, mint elsőre. De még mindig jó, még mindig akciódús, látványos és szórakoztató, de teljesen megértem azokat a DH-fanokat, akiknek ez már túlzás volt. 7/10.