A Filmcápák hálójában ha nem is az egész csilivili sztáréletet mutatja be, de hősünk, a frissen végzett főiskolás Guy megpróbáltatásait remekül előadja nekünk, akinek első munkahelye a nagymenő producer, Buddy asszisztensi állása. Guy persze többre vágyik az egyszeri irodai munkánál, azzal azonban hamar, szinte már a munkábalépés első percében szembesül, hogy Buddy konkrétan egy dühtől fuldokló őrült, akinek soha, semmi sem jó, imádja megalázni alkalmazottait, azt szivat, akit csak lehet, röviden összefoglalva minden dolgozó ember rémálma. Guy-nak egy év kell csupán, és megelégeli a folyamatos basztatást, a nyilvános megalázásokat, az örökös ígérgetést, de legfőképp a durva hangnemeket. Így egyik este meglátogatja főnökét, nem titkolt céllal: elégtételt vegyen. Buddy hamar egy székhez kötözve találja magát, és miközben Guy a hosszú hónapok alatt, precízen kidolgozott kínzó módszereit alkalmazza drága főnökén, együtt elevenítik fel az elmúlt egy év közös munkáját.
Amit elsőként érdemes leszögezni, hogy Kevin Spacey nem véletlenül kapta meg a Horrible Bosses egyik förtelmes főnökének szerepét. Az általa alakított Buddy főleg miatta lett ennyire hiteles. Semmi más nem érdekli, csak, hogy minél több vállon veregetést gyűjtsön be, ehhez pedig az kell, hogy a lehető legrövidebb pórázon fogja alkalmazottait, hihetetlen vasfegyelemmel. Ő az, aki azt élvezi, ha emberei szenvednek. A másik oldalon pedig ott a szenvedő alany, akit Frank Whaley alakít. Kissé esetleg figura, idővel azonban a főnöki szigor által inkább megkattan kicsit, mint megszilárdul. Valljuk be, ha te Buddy embere lennél, neked is két választásod lenne: vagy ott hagysz csapot-papot, vagy bemosol neki egyet - Guy is az utóbbit választja, csak inkább kreatívabban.
A filmben a másik legjobb dolog a kivitelezés. Az első naptól kezdve nyomon követketjük Guy "karrierjét", ezen jeleneteket pedig a kínzás szakítja meg, amelyek során nem várt dolgokra is fény derül, Buddy szinte megtörik, de nem akarok sok mindent elárulni, ha még nem láttad. Amúgy azon filmek egyike, amelynél a szinkron egy az egyben telitalálat: nem is gondolná az ember, hogy Kevin Spacey-hez Dörner György ilyen jól passzol, a másik oldalon pedig Stohk András szintén remek, ahogy szinte mindig.
A lényeg, ha eddig kihagytad, érdemes megnézni, kiváló darab a kilencvenes évekből. Főleg ajánlott azoknak, akik szenvednek főnöküktől, mert amolyan mentőövként is funkcionálhat, mondván: mindig van rosszabb. 8/10.
Amúgy igen, direkt van két angol cím: bár Imdb-n és a posztereken is a Swimming szerepel, de a filmben például a The Buddy Factor van feltüntetve.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
Mielőtt írnál, olvasd el
- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.
Köszönet