Moon

A szemfájdító poszter, valamint a meggyőző történet után már egyre inkább kíváncsi voltam Sam Rockwell új filmjére.
És igen, a Moon a legújabb bizonyíték arra, hogy jó sci-fi létezik mindenféle modern űrhajók és lövöldözés nélkül is. A majdnem egyszereplős film kissé elgondolkodtatja az embert.

Sam Rockwell-t láthattuk korábban a Halálsoron-ban is, de engem a Fulladással győzött meg. Egy szimpla, de tehetséges színész, és máris kész volt a Hold project. Több nem is kellett. Alacsony költségvetésű ugyan, de nem mondanám, hogy érezni lehetne rajta.
Duncan Jones, első filmes rendező ugyan, de kezdésnek a Moon úgy gondolom, hogy egy egész szép kiugrásnak bizonyul. Szóval ha ehhez hasonló mozikkal dobálózik a továbbiakban is, azt hiszem jóban leszünk.

A történet nagyvonalakban annyi, hogy a nem túl távoli jövőben a Föld az energiáját a Hold kőzetéből nyeri. Csak hát azt ugye elő is kell teremteni: Sam, immáron három éve a Holdon állomásozik, kutatva az energiáért. Két hét, és mehet haza. Feleségével videó üzeneteken keresztül kommunikál. Egyetlen társa Gerty, egy robot, akit arra programoztak be, hogy Sam-et segítse. Így Gerty a kommunikációra is képes. Sam az egyik holdjárás során balesetet szenved. Nem emlékszik, hogy került vissza az állomásra. Ám amikor felébred, talál magán kívül egy másik asztronautát is, aki hajszálpontosan hasonlít rá.
Való igaz, kissé vontatott a film, de ha jól megnézzük, csak az első negyed órára lehet ezt ráfogni teljesen. Látunk egy férfit, aki egyedül él immáron három éve, távol a kék bolygótól. A történetet valahogy fel kell vezetni, ebben az esetben a vontatottság pedig elkerülhetetlen. Úgyhogy részemről ez nem vált hátrányára a filmnek.
Az egész filmnek szép képi világa van. A zene az megunhatatlan, tényleg passzol a Hold világához.

Aki szereti a kissé vontatott, mégsem unalmas, majdnem egyszereplős sci-fi-t, annak a Moon egy tökéletes, másfél órás kikapcsolódás lesz. Mindenféle extra nélküli mozi. Nem vittek túlzásba semmit, mégis leköti az embert maximálisan. 8 pont.