Fegyvernepper

Újranéztem a 2005-ös Fegyverneppert, Nicholas Cage-el. Emlékszem, annak idején, amikor először láttam, nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Most, hogy sikerült beszereznem, már maximálisan rákoncentráltam a történetre, az egész filmre. Az eredeti címe Lord of War, és mégis azt mondom, hogy bár kevés jó magyar fordítás létezik, a Fegyvernepper mégsem olyan vészes cím.

A film az ukrán származású Yuri Orlov (Nicholas Cage) fegyvernepper életébe enged bepillantást, aki testvérével, Vitaly-val (Jared Leto) a világ legveszélyesebb háborús övezeteit látják el fegyverekkel. A történet telis tele van fordulatokkal, és láthatjuk, milyen egy fegyverárus élete. Ráadásul nyomában az Interpol ügynöke is (Ethan Hawke). Yuri az évek során üzletel többek közt diktátorokkal, valamint nem egyszer kerül halál közeli helyzetbe.

Egy nagyon konkrét elbeszélést láthatunk-hallhatunk. Bár van eleje, közepe és vége is a sztorinak, tehát nagyon összetett, mégis sokszor úgy éreztem, hogy nem kötött le eléggé. Meg hát Nicholas Cage. Nem azt mondom, teljesen jól alakította a fegyverárust, szó se róla, csak épp nincs nagyon „ukrán feje”. Lehet, hogy túlságosan megszoktuk amcsi szerepekben, nekem így, ukránnak elég furcsa volt. Ráadásul itt van még a filmbéli öccse…hát tudom, hogy ez csak egy film, de szerintem Jared Letóval abszolút nem hasonlítanak egymásra.

A kezdés az nagyon odatesz, elég rendesen megolajozza a területet a filmnek. A nyitó mondat, valamint amikor egy töltény szemszögéből látunk mindent, az rendesen el lett találva. Valamint törekedtek arra is, hogy a Yuri által megjárt országokat teljesen élethűen ábrázolják. Tehát ahol diktátori uralom van, ott tényleg elénk tárják rendesen, hogy milyen is az afféle rendszer.

Ha összegeznem kéne a Fegyverneppert, akkor egy ütős, kerek filmnek írnám le. Besorolását tekintve nem tudom eldönteni, hogy mit is mondjak. Lényeg ami lényeg: egy nagyon jó idézetektől hemzsegő, fegyvernepper életét bemutató férfi, valamint önpusztító öccse életét láthatjuk. Sokszor mégis úgy éreztem, hogy nem köt le teljesen, de amúgy stabil lábakon áll a film, de úgy éreztem, valami hiányzik. Vagy csak rossz hangulatban néztem éppen?