Zombieland

Néha bizony kell egy aprítós, zombis horror-vígjáték. Az idei év ügyeletes trancsírozó filmje a Zombieland, ez már tuti. Ruben Fleischer frankón összehozott egy élőhalott komédiát, hatalmas pofont adva ezzel a zombi filmeknek! Cool!

Woody Harrelsont sosem kedveltem igazán. Nem az, hogy ellenszenves volt, csak nem tudok sok filmet felsorolni, amely tetszett volna. De erről nem ő tehet. Talán a Született gyilkosokban volt okés, meg az Ed TV is rendben volt. Meg talán a Larry Flynt. A Zombieland viszont meghozta számára a kedveltséget – részemről legalábbis biztos.
Nem gondoltam volna, hogy nagy szám lesz a történet, hiszen nemrég néztem meg a Náci Zombikat, amely szerintem akkora bukta, hogy inkább nem is írtam róla. Pontosabban csak a feléig jutottam el, tovább valahogy nem bírtam nézni. Szóval kicsit vonakodva ültem le a Zombieland elé. Hiszen valamit nagyon el kell találni, ha ebben a kategóriában valaki jó filmet akar csinálni. Na most ezúttal sikerült! Tényleg egy ütős mozi, egy vérbeli vígjáték, zombikkal.

A történet? A zombik elleptek mindent. Columbus (Jesse Eisenberg), a kissé félénk srác megannyi szabályt dolgozott ki a túlélés érdekében: ezeknek köszönheti, hogy azon kevés emberek közé tartozik, akik még nem élőhalottak. Találkozik a magányos harcos kaliberű Tallahassee-vel (Woody Harrelson), akivel együtt folytatják útjukat. Zombikra vadászra, zombi mentes övezetet keresve. Találkoznak egy lány testvérpárral, akik bár elsőre makacs módon nem társulnak velük, később mégis összeáll a négytagú csapat.
És bár nincs megállás egy pillanatra sem, sőt: rögvest az elején a közepébe csapnak a történetnek: egy élőhalottaktól hemzsegő Amerikát láthatunk, mozgókamerás megoldással, valamint Columbus narrációjával.
A szabályok említésekor bevillanó szövegek, a képi belassulások sokat dobnak a film hangulatán. Ezért külön piros pont jár. Valamint a viccesebbnél viccesebb halálnemek is el lettek találva. Minden színész jól hozza az adott karaktert; Jesse Eisenberg és Woody Harrelson remekül kiegészítik egymást, holott ellentétek.

Ez a film tehát megér egy (vagy akár több) misét is. Piszok jól el lett találva. Bár nem olyan bélkiforgatós, mint mondjuk egy Terrorbolygó, a zombikat sem vitték túlzásba, de nevethetünk nem is akárhányszor. Woody Harrelsont most kedveltem csak meg igazán, és Bill Murray vendégszereplése is nagyot dob a filmen. Nyolc pont!