A jövőben háború dúl a mutánsok, illetve a rájuk vadászó gépek között. Nincs mit tenni, vissza kell menni az időben és egy bizonyos ponton változtatni a történelmen. Akkor minden esély megvan rá, hogy ez a háború ne alakuljon ki. Logan megy vissza a hetvenes évekbe, ahhoz azonban, hogy a küldetés sikerrel járjon, nem csak Xavierre, de a szuperbiztos börtönben hűsölő Magnetóra is szükség van.

Az ötvenes évek Amerikájában járunk. Harry Angel (Mickey Rourke) átlagos magánhekus megbízást kap egy bizonyos Louis Cyphre-tól (Robert De Niro), hogy kerítse elő az énekes Johnny Favourite-t, aki annak idején üzletet kötött Louis-szal, ám a fiú nyomtalanul eltűnt. Harry elvállalja az ügyet. Arra azonban még a legmerészebb álmában sem számított, hogy akiket kikérdez, akikkel csak szóba áll, mind brutálisabbnál brutálisabb halált halnak. És ez még csak a kezdet...

Hogy színesebb legyen a paletta, a nyomozás szálai Louisianába vezetnek: Amerika déli, mocsaras vidéke, ahol javában éli világát a voodoo.

Bizony, Walt Disneynek embert próbáló utat kellett megjárnia, amíg rávette a Mary Poppins írónőjét, hogy ugyan, hadd csináljunk már filmet ebből a mesekönyvből. A kiállhatatlan nőszemély végül beadta a derekát, de volt kismillió kritériuma, amelyekből nem nagyon engedett. Talán nem gondolnád elsőre, de ez filmen valóban működik.

Nehéz erről a filmről spoilerek nélkül írni. Röviden összefoglalva úgy tudnám a legjobban behatárolni, hogy egy nagyon misztikus, minimalista kamaradráma, sci-fi beütéssel. Egy helyszín, kevés szereplő, egy fő téma, de olyan, hogy mind a 88 perc maximálisan beránt, a végén pedig úgy köp ki magából, hogy te magad köpni-nyelni nem tudsz.

Mert coming of age filmekből sosem elég? Nem, nem elég. Hiába érkeznek tömkelegével, mindig sikerült megbízható minőséget szállítaniuk. Ott volt a Kings of Summer, vagy a Mud, de a Spectacular Now is egy nagyon jól sikerült darab.

Ugye milyen jó, hogy Quentin Tarantino is csinál filmes listákat minden évben? Konkrétan a Big Bad Wolves volt a kedvence a tavalyi mezőnyből és ezt nem is csodálom. Kis túlzással, de ezt akár ő is rendezhette volna.

Nemhiába Martin Scorsese az egyik kedvenc rendezőm: tavaly novemberben töltötte be a 71-et, mégis képes volt olyan kaliberű mozit összerántania, amelyet sok más, akár fiatalabb direktor irigykedve néz végig. A meséléshez egy jól bevált receptet alkalmazott, mégpedig a Goodfellas és a Casino lehengerlő, narráló stílusát kapta elő újra batyujából, ez azonban sokkal inkább előnyére vált a filmnek, mint hátrányára.

Spike Jonze-ról tudjuk, hogy szereti a nem hétköznapi ötleteket, elég csak az Adaptációra gondolni, de ha még őrültebb dolgot akarsz látni, akkor ott a John Malkovich menet. Ezúttal azonban romantikázik kicsit, noha közel sem úgy, ahogy az átlagnéző gondolja.

Miért különleges film a Fail Safe? Kapásból két dolgot tudnék megemlíteni:

1. Ha tetszett a Dr. Strangelove, és megnéznéd a véresen komoly változatát, akkor ez a Te filmed.
2. Mert egy olyan remake, ami a tévében anno full élőben debütált: amíg a nézők a képernyő előtt izgultak az egyik jeleneten, addig a színészek a színfalak mögött készültek a következő felvonásra.

És igazi sztárparádé: Richard Dreyfuss, Noah Wyle, George Clooney, Harvey Keitel, Don Cheadle, Hank Azaria, James Cromwell, Brian Dennehy.

Matthew McConaughey-nek Oscart, de azonnal! Mondom most!

Úgy tűnik, az időutazós témából mindig kapunk meglepetéseket. Az About Time amolyan puhított Butterfly-effect, de nem a rossz értelemben véve. Arra azonban érdemes felkészülni, hogy a film meglehetősen lehúzós darab, még ha az első felében inkább a humor dominál jobban, azért a finálét elnézve, és visszagondolva az összképre, azt kell mondanom, hogy kicsit letaglózza az embert. Amolyan dramedy, a jobbik fajtából.

Az egész 1995-ben kezdődött, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton, egy veszekedő osztrák házaspár miatt. A sors úgy hozta, hogy Jesse és Celine szóba elegyedtek egymással, majd egy spontán ötlet következtében azt az éjszakát együtt töltötték: csak barangoltak Bécs utcáin és csak beszélgettek. Fiatalok voltak, előttük állt az élet. Kilenc évvel később újra találkoztak Párizsban. Azóta pedig már egybekeltek. Gyerekeik vannak, a helyszín pedig ezúttal Görögország. A recept ugyanaz, a végeredmény pedig tízből kilenc Before-rajongónak nem fog csalódást okozni.

Na, ez az a film, aminek ha belőném a pontos műfaját, akkor egyben a poént is lelőném. Ne rettentsen el az, hogy úgy negyed óráig csak egymásra vannak halmozva a látszólag összefüggéstelen jelenetek, idővel beindul a fő szál, és a végére minden értelmet nyer.

Újfent bebizonyosodott, hogy a kisköltségvetésű, szinte nulla marketinggel ellátott filmekre érdemes leginkább odafigyelni. A The Kings of Summer ugyanis pont egy ilyen darab: egy kihagyhatatlan élményt nyújt a maga egyszerű, de mégis nagyszerű módján.

A jó thriller sajnos hiánycikk manapság, a Prisoners viszont egy teljesen korrekt szintet hoz. Noha úgy gondolom, hogyha el lennénk kényeztetve minden évben minőségi filmekkel a műfajból, akkor a Prisoners valahol elszürkülne, így viszont sikerült nagyot ütnie, mai viszonylatban egy igen jó darab.

Jókor volt, jó helyen.

És akkor ennyi. Edgar Wright vezényletével láthattuk már, ahogyan Simon Pegg és Nick Frost hülyét csinál a zombifilmekből, az zsarufilmekből, most viszont, a képzeletbeli trilógia záró darabjaként azt is szemügyre vehetjük, ahogyan a világvége mozik is megkapják a magukét.

Előre szólok: ezt a filmet csak és kizárólag abban az esetben nézd meg, ha szereted az olyan humort, mint amit a Pineapple Express, vagy épp a Superbad szállított. Ha nem nyerők számodra ezek a filmek, akkor a This is the End is csak egy "alpári szar"-ként lesz nálad elkönyvelve. Na és persze a színészek: Jay Baruchel, Seth Rogen, Craig Robinson, Jonah Hill, Danny McBride, valamint James Franco. Hiszen ők nem mást alakítanak ezúttal, mint saját magukat. Bizony.

A 13 éves texasi kisfiú Nicholas Barklay nyomtalanul eltűnik. Szőke, kék szemű kis srác. Három és fél év telik el, amikor is állítólag Spanyolországban megtalálták a fiút. Nővére azonnal repülőre ül, hogy hazavigye őt családjához. Persze mi, nézők időközben átfogó képet kaptunk arról, hogy az a valaki, aki Spanyolországban vár arra, hogy valaki befogadja, nem Nicholas. Egy 23 éves, sötét hajú (közben szőkére festett), borostás, akcentussal beszélő csalóról van szó, akit... hát befogad a Barklay család, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

True story.

Amikor napvilágot láttak az első hírek a kultikus Evil Dead feldolgozása kapcsán, nem kétlem, hogy horror-rajongók ezrei fogták a fejüket, hogy "te úristen, ezt most minek?". Talán voltak emberek, akiket megnyugtatott, hogy Bruce Campbell producerként azért kiveszi a részét a projektből, de lehetett voksolni arra is, hogy pénz, pénz, pénz... Az igazat megvallva nekem sem volt jó szájízem az első hírek után, de amikor megláttam az előzetest, egy elismerő csettintés kíséretében csúszott ki a számon: "Ez Igen".

Bár megfogadtam, hogy kerülöm az olyan sablonokat, amelyek a könyv olvasóinak már az első előzetes után teljesen egyértelművé váltak, vagyis, hogy a World War Z-nek, mint filmnek alig van némi köze az alapanyaghoz, de mégsem tudok elmenni mellette, hogy megjegyezzem: akik azt várják, amit olvastak, azok koppanni fognak, de közben meg mégsem, mert amúgy a film veszettül működik.