The Wolf of Wall Street [2013]

Nemhiába Martin Scorsese az egyik kedvenc rendezőm: tavaly novemberben töltötte be a 71-et, mégis képes volt olyan kaliberű mozit összerántania, amelyet sok más, akár fiatalabb direktor irigykedve néz végig. A meséléshez egy jól bevált receptet alkalmazott, mégpedig a Goodfellas és a Casino lehengerlő, narráló stílusát kapta elő újra batyujából, ez azonban sokkal inkább előnyére vált a filmnek, mint hátrányára.

Tipikus felemelkedés & bukás sztori: a tőzsdeügynök Jordan Belfort igaz története, aki jóformán a nulláról indult, nem sokkal később annyi pénzre tett szert, hogy már nem tudta mire költeni. Hiába drogozott, kurvázott agyba-főbe, és hiába élt a legnagyobb luxuskörülmények közt. Természetesen vagyona jelentős részét nem legális módon szerezte, ami végül a vesztét okozta. Amíg azonban meg a dőzsölés, Belfort tudott élni. Ha valaki, akkor ő kiélvezte gazdagsága minden percét. Folyamatos kokózás, kurvázás, nyakig merült az asztalra (vagy épp egy prosti seggére) terített csíkokban, két pofára habzsolta az életet, de közben tőzsdei tennivalóját is véresen komolyan vette, hiszen egy ilyen embernek semmi pénz nem elég, még akkor sem, ha már csak arra használja, hogy az ágyára kiterítve keféljen rajt.

És mindezt Leonardo DiCaprio maximális teljesítménnyel adja elő, mondhatni, úgy lubickol a szerepben, mint Belfort a muffokban. Tényleg kijárna neki az Oscar, bár az a tippem, hogy ezúttal sem fogja megkapni, hiszen még mindig ott van McConaughey és a Dallas Buyers Club. De majd meglátjuk. De ott van még Jonah Hill, aki ugye potom pénzért vállalta el a szerepetm, csak hogy végre játszhasson egy Scorsese-filmben. Az egykori tinivígjáték arc már a Moneyball-ban is bizonyított, itt sincs másképp. Aki azonban röpke szerepével feldobott egy-két jelenetet, az Matthew McConaughey, a fickó ide is idepofátlankodott, de milyen jól tette, hiszen abban a néhány percben valami piszkosul emlékezetes alakítást nyújt. És ahogy az ilyen sztorikban lenni szokott, mindig van egy rosszakaró, mégpedig a hatóság, itt Kyle Chandert láthatjuk, vele szintén nem volt az égvilágon semmi probléma.

Nem úgy, mint a játékidő... Bevallom, nekem akadt néhány üresjárat, amikor párszor lecsekkoltam az órám. Nem volt halálosan szükséges ez a három óra, ha Scorsese mondjuk 20-30 perccel megrövidíti, egy sokkal feszesebb eredményt kapunk. Mondom ezt úgy, hogy amikor viszont pörög a film, akkor tényleg elképesztő módon sikerül rákapni a látottakra.

De még így is sikerült bizonyítania az öregnek. A hetedik iksz után ilyen mozit összehozni nem kis teljesítmény. Nem égett ki belőle a rendezői véna, szerencsére kijelenthetjük. A Wolf of Wall Street egy ízig-vérig fekete humorral telepakolt party movie, igazi polgárpukkasztó alkotás, amit prűdek messze kerüljenek el, mert annyi csöcs és annyi kokó van ebben a filmben, hogy már azt vártam, mikor jelenik meg Tony Montana egy közös szippantásra. Kötelező darab. 8/10.