Die Hard 2

Ez sem egy nyugis Karácsony John McClane számára. Éppen felesége elé érkezik a reptérre, természetesen alig néhány perc elteltével máris szemet szúr neki, hogy valami gyanús dolog van készülőben. Hát igen, az elején kellett volna neki hinni, és akkor talán megelőzhető lett volna a katasztrófa.

Vagy mégsem? Pár óra és egy fegyencjárattal a reptérre szállítják egy dél-amerikai ország drogbáróját, Esperanza tábornokot. Egy maroknyi terrorista pedig átveszi az irányítást a repülőtér felett, várva, hogy Esperanza megérkezzen, és, hogy gond nélkül megszöktessék. Hogy bizonyítsák eltökélt szándékaikat, a reptérre tartó utasszállítókkal fenyegetőznek, akikkel immár ők kommunikálnak, nem mellesleg az egész leszállópályát sötétségbe borították. McClane-t azonban nem olyan fából faragták, aki kétségbeesve, körmeit rágva aggódik az égben tartózkodó utasok, köztük a neje miatt, hanem gyorsan beleveti magát a dolgok közepébe, és ezúttal némi segítséggel - és nem kevés hátráltatással is - szembeszáll a terroristákkal.

Ha tetszési sorrendet kéne felállítanom a négy Die Hard film közt, akkor mindenképp ezt a részt helyezném a legvégére. Félreértés ne essék, a film még így is kemény akció, McClane hamisítatlan humorával, beszólásaival, lazán ott van a Die Hard feeling már az első percekben, talán még megkapna egy kegyelem nyolcast is, ha kihagyják belőle az egyik fordulatot, mert az basszus, annyira tipikus volt, hogy nagyon. Aki látta, az tudja, hogy miről beszélek.

A fordulaton kívül a másik negatívum Stuart ezredeshez köthező, akit én már attól a pillanattól nem tudtam egy percig sem komolyan venni, amikor a tévé előtt pucéran hadonászik. És ez még a film elején volt, csak szólok. Szóval a rossz fiúk oldalát egy az egyben hazavágták, ami nagy kár, lévén, hogy egy akciófilmben nagyon meghatározó figura a gonosz, elvégre tőle függ minden. Itt pedig mintha egy rajzfilmből szöktek volna meg. Szerencsére Franco Nero remekül hozza Esperanzát, csak ő közel sem kap akkora teret, mint a többiek.

Jóformán ezzel le is zárnám a sort, aki ezek felett eltud siklani, annak minden bizonnyal felhőtlen lesz a szórakozás, de én még a sok-sok év alatt sem tudtam megszokni sajnos. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a film remek karácsonyi hangulatot is szállít: repülőtér, hó, a végén pedig egy elmaradhatatlan christmas-song. Mindent összegezve a végeredmény "csak" 7/10. Szerencsére évekkel később érkezett egy zseniális harmadik darab is, de erről majd valamikor máskor.

Most látom, úgy tűnik ezen a héten akcióhetet tartunk: a hét elején a Rambóról volt szól, most a Die Hard 2, hétvégén pedig az Expendables 2. írás is érkezik majd.