2013. szeptember 6.

The Imposter

A 13 éves texasi kisfiú Nicholas Barklay nyomtalanul eltűnik. Szőke, kék szemű kis srác. Három és fél év telik el, amikor is állítólag Spanyolországban megtalálták a fiút. Nővére azonnal repülőre ül, hogy hazavigye őt családjához. Persze mi, nézők időközben átfogó képet kaptunk arról, hogy az a valaki, aki Spanyolországban vár arra, hogy valaki befogadja, nem Nicholas. Egy 23 éves, sötét hajú (közben szőkére festett), borostás, akcentussal beszélő csalóról van szó, akit... hát befogad a Barklay család, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

True story.




Egy félig dokumentum, félig játékfilm elevenedik meg a szemünk előtt. A ránézésre még csak hangyányit sem hasonlító idegent tényleg úgy üdvözli a család, mintha eltűnt gyermekük került volna elő. Nyilván, joggal hisszük azt, hogy "azt akarják hinni", hogy végre pontot tegyenek borzasztó nyugtalanságuk végére. A helyzet azonban az, hogy a The Imposter tartogat még néhány meglepetést számunkra.

Frédéric Bourdin, más néven a Kaméleon egy francia születésű csaló, aki állítólag, saját bevallása szerint több százszor használta más identitását, legfőképp fiatal gyerekekét. A filmből megtudhatjuk, hogy gyermekkorában nem kapott szeretetet szüleitől, így viszont bepótolhat mindent. Mert maga a film egyik pillanatban interjúkat mutat be, másik pillanatban teljesen átlagos moziként funkcionál, hogy demonstrálja a történteket. Akárcsak a Lake Mungo.

A film elképesztő atmoszférát képes teremteni, lebilincsel, odaszegez a székhez, és még sorolhatnám. Olyan rendezést láthatunk, amely már 2 perc alatt beszippant, hiába tudod a történetet, sikerül fenn tartani az érdeklődést, amelyhez hozzápasszol a Kaméleont alakító színész kegyetlenül jó játéka. Egy végtelenül unszimpatikus embert tessék elképzelni, aki lelkiismeret furdalás nélkül mesél tetteiről, azoknak következményeiről, fapofával, mintha egy sima, hétköznapi élményt tárna elénk. És mindeközben ott a család, akik szerint végre minden rendbe jött, és Te csak nézel fapofával, hogy na most akkor mi is van tulajdonképpen?

Nincs nagy hátszele a filmnek, de annál jobb, érdemes odafigyelni az ilyen produkciókra. Csak remélni tudom, hogy találkozunk még jó néhány ilyen fél-doku próbálkozással, mert amíg érdekes a téma, és ilyen remek munkákkal találjuk szembe magunkat, addig gond nem lehet. 8/10.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet