Dallas Buyers Club [2013]

Matthew McConaughey-nek Oscart, de azonnal! Mondom most!

Tudom, tudom, a 12 Years a Slave esetében pont azon rinyáltam, mennyire, de mennyire Oscarra van gyúrva; nos, ez a Dallas Buyers Club-ra is maximálisan igaz, hiszen mind történetileg, mind tematikailag is rá lehet sütni ezt a jelzőt, sőt, még főszereplőink le is adtak jó pár kilót, de az a nagy büdös helyzet, hogy ez a film még így is, minden úgymond "Oscar-hibája" ellenére is nagyon ott van a szeren.

Történetünk főhőse Ron (McConaughey), igazi dallasi tapló-bunkó figura, vérbeli hedonista életet él, nem veti meg a drogokat, a kósza numerákat, szinte csak a pillanat érdekli. Megkapja azonban a szörnyű hírt, amit úgy hívnak: AIDS. Akik eddig barátai voltak, meg vannak győződve róla, hogy Ron meleg, így simán elfordulnak tőle, lévén, hogy vannak annyira betokosodott, szűk látókörű arcok, hogy nem tudják: a túlzott drogfogyasztás is előokozhatja mindezt, az immunrendszer legyengítésével.

Ron úgy tűnik, magára maradt, a gyógyszer sem használ, így elindítja saját bizniszét: olyan gyógyszerekkel kezd üzletelni, amik némileg javíthatnak az állapoton, még ha teljes gyógyulást nem is ígérnek. Később Ron társa lesz a szintén haldokló, transzvesztita Rayon (Jared Leto), akivel eleinte nagyon ellenségesen bánik, de... de mivel ez egy Oscarra gyúrt film, így nem maradhat el a kötelező karakterfejlődés sem.

Hiszen a tapló cowboy srác, ahogy közeledik a halála, úgy lesz elnézőbb az emberekkel, ahogy az ilyen mozikban az lenni szokott. Mondom, teljes egészében követi a tökéletes receptet ahhoz, hogy bezsebeljen jó pár szobrocskát, de mégis működőképes mozit sikerült összerántani, főleg, hogy szembetűnőbb giccsekkel jóformán nem is találkozunk.

Ami pedig a színészeket illeti. Matthew McConaughey valami zseniális. Már feltűnt jó ideje, hogy nem csak a bicepsz-villantós, macsó, szépfiú szerepekben állja meg a helyét, hanem bizony tud ő színészkedni is. Sőt. Ő egy kib*szott színész. Ott volt a Mud, a Killer Joe, vagy épp a Lincoln Lawyer. Azonban most sikerült feltennie azt a bizonyos koronát. Jared Leto pedig... ahhoz képest, hogy szerepe szerint egy női ruhákban járó férfi, valójában ez egy ízig-vérig női alakítás volt. Minden mozdulata, minden hanglejtése, minden gesztusa olyan volt, mintha inkább egy férfias nőt látnánk játszani. Le a kalappal előtte is, bár nem tartottam rossz színésznek eddig sem, de olyan kiemelkedőnek sem, itt viszont nagyon durván meglepett.

Összességében...

Őszintén remélem, hogy a DBC elp*csázza az Oscaron a rabszolga-filmet, ami ezzel ellentétben fuldoklik a saját giccstengerében. Sajnos úgy sem fogja... legalábbis az a gyanúm. Még a Wolf of Wall Street-et pótolnom kell (tudom, tudom, illene már), de a Gravity mellett a Buyers Club az, ami ha megnyeri a szobrot, nem fogok bánkódni. Mondom én ezt, akit annyira nem is érdekel az Oscar. Na majd meglátjuk. Mindenesetre egy nagyon is ajánlott filmről van most szó, persze nem árt rákészülni, hiszen témáját tekintve nem egy könnyed délutáni matiné. 8/10.