Warrior

Ha a Fightert szeretted, a Warriort egyenesen imádni fogod. Akármennyire is töröm a fejem, képtelen vagyok megmondani, mikor volt rám bunyós film ekkora hatással. Igaz ami igaz, az imént említett Fighter is tudta a dolgát, és ott is dominált a családi vonal, de itt másképp kell elképzelni a helyzetet. Na mindegy is, nem akarok további párhuzamokat vonni, mert felesleges.

A sztori lényegében egy MMA bajnokság körül forog, amelyre két testvér is bekerül. A viszonyuk azonban nem túl rózsás. Anno tizenévesen elszakadtak egymástól: egyikük anyjával menekült iszákos apjuk elől, másikuk pedig az öreggel maradt, mert neki már megvolt a barátnője, aki jelenleg a felesége. A bajt csak tetézte, hogy az anyjuk később meghalt. Mára már felnőtt emberek, mindkettejüknek a bajnokság díja kell (5 millió dollár), és bizony mindkettejüknek van rá alapos indoka. Egyikük eladósodott, és a házát akarja megmenteni, másiknak pedig a múltjában van valami, de ezt nem akarom most lelőni. Nem kell nagy filmrajongó múlttal rendelkezned, hogy kimatekozd, a végén pont ketten maradnak, hogy megküzdjenek egymással.

A Warrior lényegében egy megható film, kellő mennyiségű ketrecharccal fűszerezve. Ebből adódóan az ember joggal hiszi, hogy nem több egy sima sportfilmnél, de a végeredmény igenis több, mint egy sima sportfilm. Erről főleg az arányok szinte tökéletes adagolása, valamint a kiváló színészi teljesítmények tehetnek.

Ugyanis a három főszereplő közül mind a hárman jelesre vizsgáztak. A legdrámaibb, és mondjuk ki, a legjobb alakítást Nick Nolte vitte el, aki már ezer napja nem nyúlt az alkohol felé, de még ezzel sem tudta visszanyerni fiai bizalmát. Nem tudjuk pontosan, mik történtek a múltban, de ettől a titokzatosságtól talán még jobb az egész. Joel Edgerton az adósságokból ki nem látszó fizikatanárt játssza, akit a családja jövője hajt előre, bár gyerekkora óta nem küzdött hivatalosan. A semmiből felbukkanó Tom Hardy által megformált testvér akár kettejük közül még a negatívabb karakter is lehetne, de valahol az ő szemszögét is meglehet érteni, így nagyon rá sem tudunk haragudni. A ketrecben azonban egy eszeveszett vadállat. Ha csak ennyire lesz brutális Bane a Batmanben, már elérte a célját.

Hihetetlen, hogy Gavin O'Connor a szerintem nem túl jó Pride and Glory után pár évvel most mennyire monumentális munkát tett le az asztalra. A Warrior ugyanis remekül építkezik, ráérős tempóban csordogál. Mindent csak annyira mutat be, amennyire muszáj neki, de a két óra, húsz perces játékidő még így is elengedhetetlen volt. Szerencsére a felkészülős, edzéses jeleneteket is megúsztuk, pár pillanatban lezavarták, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

Azt még muszáj megemlíteni, hogy a ketrecharcok remekül működtek. Aki látott már ilyet, az tudja, hogy kevert harcművészetről van szó, lehet rúgni is például, és ha az ellenfél a földön van, az nem azt jelenti, hogy békén kell hagyni. Ebből adódóan sikerült olyan mértékű bunyókat összehozni, hogy szó szerint a képernyőre tapadtam.

Az év drámája. Volt néhány pillanatom a film után, amikor szívem szerint a 10 pontot is megadtam volna neki, de néhány klisésebb pillanat miatt ez nem fog menni, viszont 9/10 még így is megjár. Hihetetlen darab. Mind a bunyós alkotások, mind a családi drámák közt messze megállja a helyét.