Total Recall (2012)

Jó is lenne most azzal kezdeni, hogy igen, ezért a filmért érdemes volt fáradozni, mert bár az eredetit imádjuk, de mégis jót tett neki egy másik megközelítés. De nem. Ehelyett kénytelen vagyok azt lekörmölni, hogy ezért aztán kár volt megírni a forgatókönyvet, összeszedni a színészeket, levezényelni az egész produkciót, vagy inkább röviden: a költségvetést inkább fordították volna valami nemesebb célra, mintsem ilyen haszontalan remake-re.

Az ember, ha leül egy remake-hez - vagyis ez esetben ahogy a készítők fogalmaztak: újragondolják a novellát - akarva-akaratlanul is az eredeti film felejthetetlen momentumait várja, és azt, hogy ezek milyenre sikerülnek így második lövére. A Total Recall ezen a téren megbukott. Példának okáért felhoznám azt a pillanatot, amikor Arnold Schwarzenegger a saját maga által küldött üzenetet hallgatja. Felejthetetlen. Megvolt az izgalom, még sokadik újra nézésre is képes odatapasztani minket a képernyőre. Azonban amikor Colin Farrell nézi a saját maga által küldött anyagot, az, hogy is mondjam, súlytalan.

Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés, és nem csak erre a jelenetre, de az egész film, mindkét órája valami kegyetlen mód ingoványosra sikerült, súlytalan kreálmány. És nem, nem az a baja, hogy ez egy feldolgozás, és az esetek többségében pontosan tudjuk, mi fog történni. Egyszerűen összecsapott munka. Szinte látom magam előtt, ahogy odafent kitalálják, hogy kéne egy Total Recall film, másnap pedig már kész is a forgatókönyv, de persze szigorúan alacsony korhatári besorolással, nem baj ám, hogy 1990-ben Schwarzi kétpofára aprított mindent és mindenkit aki szembejött, hiszen a fiatalabb korosztályt is meg kell célozni.

Len Wiseman keze nyoma azonban meglátszik az akcióknál: az Underworld filmekért felelős rendező néhány évvel ezelőtt a Die Hard negyedik részével bebizonyította, hogy képes egy korrekt akciófilmet összehozni, a Total Recall esetében pedig az üldőzős jelenetek például tényleg nagyon ott vannak. De, hogy őszinte legyek, mindezek mellett a látvány volt az, amit feltudnék róni a pozitívumok eme szűkös listájára, még akkor is, ha ettől az agyoncicózott, repülőautós jövőképtől általában herótom van.

A filmet Farrell viszi el a hátán, vele nincs is gond, bár voltak pillanatok, amikor látszott rajt a "mi a francot is keresek én itt?" arckifejezés. Kate Beckinsale viszont maga volt a megtestesült katasztrófa, Jessica Biel pedig mintha nem is ebben a filmben lett volna. Áh, hagyjuk is.

Eget rengető elvárásoktól mentesen kapott esélyt a Total Recall, és bár a két óra nem feltétlenül unalmas, de mindvégig megtartja a maga középszerű, orbitálisan súlytalan jellegét. 5/10. Teljesen érthető, ha valaki nem látta az eredetit, és ezek után nem is kíváncsi rá, pedig mi tudjuk, hogy az kihagyhatatlan.