2014. június 12.

X-Men: Az eljövendő múlt napjai / X-Men: Days of Future Past

A jövőben háború dúl a mutánsok, illetve a rájuk vadászó gépek között. Nincs mit tenni, vissza kell menni az időben és egy bizonyos ponton változtatni a történelmen. Akkor minden esély megvan rá, hogy ez a háború ne alakuljon ki. Logan megy vissza a hetvenes évekbe, ahhoz azonban, hogy a küldetés sikerrel járjon, nem csak Xavierre, de a szuperbiztos börtönben hűsölő Magnetóra is szükség van.



És akkor el is árulom: tetszett a film. Bár kellett rá aludnom egyet, mert a moziból kifelé jövet, sőt, még hazafelé tartva sem tudtam eldönteni, hányadán állok vele. Nem az a tipikus képregényfilm, amit megszokhattunk. És nem egy tipikus X-Men-mozi. Mondom ez utóbbit úgy, hogy az elmúlt napokban újra megnéztem a trilógiát, és szomorúan tapasztaltam, hogy sokkal szebb emlékeim voltak róla. Így mondhatni, ez nekem most felüdülés volt, X-Men szempontból. De kicsit elkanyarodtam...

Szóval nincsenek orbitális, nagyvárosokat leromboló harcok, mint ahogy az a Marvel elég sok filmjében látható. Persze akadnak iszonyú látványos jelenetek, amik tényleg remekül sikerültek, és így, hogy nem az ámulatba ejtő momentumokra van kihegyezve a film, még az a kevés is még nagyobbat tud ütni. Sokkal korlátozottabb keretek között mozgott a cselekmény, mint mondjuk egy Avengers esetében. Döntések hajtják előre a sztorit, és nem arról, hogyan aprítsuk le a sok száz űrből érkezett idegen katonát. Most nem fikázni akarom a Bosszúállókat, mert konkrétan a rajongója vagyok, egyszerűen csak máshogy kell kezelni.

Bryan Singer tehát megcsinálta - és most sokkal jobban, mint anno. Persze nem kétlem azt sem, hogyha Matthew Vaughn, a First Class rendezője maradt volna, akkor is elégedett lennék. Ki tudja, talán ő még ennél is kreatívabb lett volna, passz.


Aki attól félt, hogy ennyi karakter - mert bizony sokan vannak - hogyan fér el egy 131 perces filmben, az nem fog csalódottan távozni. Mindenki, ha csak egy kis időre is, de megkapta a "magáét", Singer javára legyen mondva, hogy elbírt ezzel a feladattal.

A színészekről pedig szintén nem tudok rosszat mondani. Jó volt látni ismét Ian McKellent és Patrick Stewartot, és azt is tudni kell, hogy az öregek ezzel a filmmel lettek elbúcsúztatva. Persze a fiatal alteregóik nagyobb teret kaptak: Michael Fassbender és James McAvoy zseniálisak, ahogyan Jennifer Lawrence újfent jó volt Mystic karakterében. Azt pedig, hogy Hugh Jackman még mindig mennyire cool, mint Wolverine, gondolom meg sem kell említeni. De a film legüdébb színfoltja Quicksilver volt. Evan Petersből talán nem néznéd ki, de kapott egy olyan jutalom-jelenetet, hogy szó szerint tátott szájjal néztem végig. Hatalmas pacsi a kreativitásért.

A film pedig a végére szépen összeáll, egy kerek egésszé formálva az X-Men univerzumot, amit eddig vásznon kaptunk. A moziból kifelé úgy 7-nél jobbat képtelen lettem volna adni, így viszont, kicsit megemésztve és latolgatva a dolgokat, a végeredmény: 8/10.

Így a végére muszáj kieresztenem a gőzt, nem tudom, ki hogy van vele, de engem piszkosul zavart a szinkron. Hugh Jackman és Sinkovits-Vitay András: NEM. És nem. Most ezzel nem Sinkovits urat akarom bántani, mert amúgy kedvelem a hangját, de nem tudom összeegyeztetni Jackmannel, minden egyes mondatnál szúrta a fülem, de nagyon. Ahogy egy barátom mondta (szabadon idézve): "egyszer biztos véletlenül őt hívták be szinkronizálni, és már ő maradt." Jackman - főleg ennél a karakternél - sokkal jobb hangot is kaphatna, de persze beszélhetek én itt a kis blogomon, gondolom ez már így is marad. Na mindegy, ezt még ide akartam szúrni a végére.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet