kritika: Before Midnight [2013]

Az egész 1995-ben kezdődött, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton, egy veszekedő osztrák házaspár miatt. A sors úgy hozta, hogy Jesse és Celine szóba elegyedtek egymással, majd egy spontán ötlet következtében azt az éjszakát együtt töltötték: csak barangoltak Bécs utcáin és csak beszélgettek. Fiatalok voltak, előttük állt az élet. Kilenc évvel később újra találkoztak Párizsban. Azóta pedig már egybekeltek. Gyerekeik vannak, a helyszín pedig ezúttal Görögország. A recept ugyanaz, a végeredmény pedig tízből kilenc Before-rajongónak nem fog csalódást okozni.

Noha azt sem mondanám, hogy ez lett a trilógia legjobb darabja. Ezúttal is a dialógusokon múlik minden, ezekkel általában nincs is különösebb baj, de kell egy kis idő, mire belezáródunk a dolgokba. Itt vannak például a görög szereplők - lévén, hogy ott forgatták a filmet, így bele kellett rakni néhány helyi arcot - akikkel Jesse és Celine egy asztalnál beszélgetnek, és ez a jelenetet nem kicsit éreztem erőltetettnek. De ha átesünk ezen, akkor láthatjuk, ahogy kedvenc szerelmespárunk végre kettesben marad, és elkezdődik az a fajta, végeláthatatlan eszmecsere, ami miatt annak idején megkedveltük őket. Mondhatni magára talál a film.

Miközben az első részben egyetemisták, a másodikban fiatal felnőttek voltak, így a dialógusok is ennek megfelelően íródtak. Most pedig már, valahol a negyedik x környékén, családi életet élve szintén az aktuális életfelfogáshoz, életbölcsességhez ragaszkodnak a párbeszédek. Az első filmben szavaikat hallgatva lehetett érezni, mennyire nagyra vágyók, míg a másodikban már belekóstoltak a nagybetűs életbe, de csalódtak, mostanra pedig... együtt vannak, van két gyerekük, mondhatni, megvan mindenük, élik az életüket. Beletörődtek.

És mégis sikerült olyan jól sikerült dialógusokat írni a filmhez, amely méltó az elődeihez. Ezúttal azonban sokszor sokkal keserédesebbek a szavaik, lévén, hogy sok újdonságot nem tartogat számukra már az élet, és ezt ők is pontosan tudják.

A forgatókönyvet Linklater mellett a két főszereplő, Julie Delpy és Ethan Hawke írta, majd sunyiban le is forgatták a filmet. Ez már száz százalékig az ő filmjük, az ő történetük, illetve történeteik, amely immár tizennyolc évvel ezelőtt vette kezdetét.

Nem tudom, lenne-e értelme egy negyedik résznek. Mindenesetre ha ez volt az utolsó, akkor le a kalappal. Talán majd 9 év múlva? Minden egyes percéről lerí, hogy Linklaternek mennyire a szívéhez nőtt ez Jesse és Celine története. 8/10.