A nő / Her [2013]

Spike Jonze-ról tudjuk, hogy szereti a nem hétköznapi ötleteket, elég csak az Adaptációra gondolni, de ha még őrültebb dolgot akarsz látni, akkor ott a John Malkovich menet. Ezúttal azonban romantikázik kicsit, noha közel sem úgy, ahogy az átlagnéző gondolja.

Hősünk, Theodore (Joaquin Phoenix) olyan ember, akiről azt lehetne mondani, hogy nem a szavak embere. Közben meg mégis. Levélíróként dolgozik, mások helyett ír leveleket szeretteiknek, munkáját pedig igencsak elismerik. Azonban a magánéletben meglehetősen távolságtartó, felesége már elköltözött tőle, nincs igazán rendben az élete. Új operációs rendszerhez jut, de nem akármilyenhez, hiszen az első mesterséges intelligenciával bíró oprendszert képzelj el, egy önállóan gondolkozó, odafigyelő, kommunikatív, valódi személyiséget. Ő Samantha (Scarlett Johansson). Hiába csak egy hang... nos egymásba szeretnek.

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy közel sem egy átlagfilm. Nem az, ami közben rágcsálod a popcornt és szürcsölöd a kólát, inkább csak ülsz, nézed, elmerülsz benn. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nem egy pörgős darabról beszélünk. Jonze komótosan mesél, és mivel egy hordozható személyi számítógép, és egy valódi hús-vér ember bimbózó kapcsolatáról beszélünk jelen esetben, így nem kell nagy történésekre számítani. A történések a film nagy részében ugyanis inkább verbálisak.

Ahogy az lenni szokott egy romantikus film esetében, itt is akadnak párkapcsolati problémák, és nem árulok el nagy spoilert, ha azt mondom, ezek főleg a meglehetősen egyedi páros felállásából adódnak. Azonban Jonze remekül tartotta a gyeplőt: amikor minden klappol Theodore és Samantha közt, te csak mosolyogsz, viszont amikor beüt valami gebasz, akkor tényleg sikerül elérnie a hatást. Azt mondanom sem kell, hogy

Joaquine Phoenix zseniális, konkrétan elviszi a hátán a filmet a magába húzódó főhős szerepében. Scarlett Johanssonnak ugyan csak a hangját hallani végig, de ha eddig nem lettél szerelmes a csajba, akkor most garantálom, hogy a puszta hangjába belezúgsz egy kicsit. Mondhatni, jó választás volt, másfelől azért kicsit elgondolkoztam azon, hogy az sem lett volna rossz lépés, ha egy teljesen ismeretlen színészt kérnek fel, esetleg kevernek valami hangot, mert így minden egyes mondatnál ott lebeg a szemed előtt Scarlett, pedig... hát Samantha csak egy hang, akinek nem szabadna testet ölteni még a gondolatodban sem.

A másik, ami még említésre méltó: az a látvány. A Her iszonyat szépen van fényképezve, remekül játszik a színekkel. A héten érkezik a hazai mozikba, aki eddig még nem látta, az mindenképp ott próbálkozzon meg vele, hiszen szemet gyönyörködtető, amit Jonze vizuálisan összehozott.

Összességében ugyan egy remek élmény, de nem árt rákészülni, mert tényleg nem egy tempós darab. Inkább belefeledkezős, mintsem popcorn-film, nagyon el kell találni, hogy mikor akarjátok megnézni. 8/10.