Bombabiztos / Fail Safe [2000]

Miért különleges film a Fail Safe? Kapásból két dolgot tudnék megemlíteni:

1. Ha tetszett a Dr. Strangelove, és megnéznéd a véresen komoly változatát, akkor ez a Te filmed.
2. Mert egy olyan remake, ami a tévében anno full élőben debütált: amíg a nézők a képernyő előtt izgultak az egyik jeleneten, addig a színészek a színfalak mögött készültek a következő felvonásra.

És igazi sztárparádé: Richard Dreyfuss, Noah Wyle, George Clooney, Harvey Keitel, Don Cheadle, Hank Azaria, James Cromwell, Brian Dennehy.

A film pedig egy valódi kamaradráma. Döntések, lehetőségek, latolgatások egy olyan helyzetben, amikor az amerikai Nemzeti Minisztérium számítógépe egy műszaki hiba által hibás üzenetet küld a légierő egyik bombázó osztagának. Az üzenet nem más, mint atombombát dobni Moszkvára. Ami a bajokat tetézi, hogy a parancs szó szerint visszavonhatatlan. Mindennek biztonsági oka van. Még ha maga az amerikai elnök is lép velük kapcsolatba, akkor sem fordulhatnak vissza. Mert mi van, ha valaki csak utánozza az elnök hangját?

A Fail Safe tulajdonképpen remekül tükrözi, milyen az, amikor a szereplők versenyt futnak azzal a bizonyos idővel. Mert az idő bizony szorít, ha a bomba betalál, háború lesz. Az amerikai elnök nem tehet mást, mint felhívja az orosz elnököt... Nem sokkal később pedig egy nagyon is megrázó lehetőséget kínál neki. De többet nem mondok.

A film ötlete George Clooney fejéből pattant ki, aki nagy rajongója az eredeti, 1964-es változatnak. Rögtön be is vállalta az executive producer szerepét, nem mellesleg hamar eldőlt az is, hogy a film úgymond főpróbája egy az egyben élőben fog lemenni a televízióban. Ezt amúgy rögtön az elején közlik is velünk, ám ennek tudatában elég durva végignézni a filmet.

Állítólag az eredeti Fail Safe sokkal jobb, én ezt nem is kétlem, de azt eddig nem sikerült megnéznem. De nem hinném, hogy ez lenne az oka annak, hogy ez a remake tetszett, egyszerűen csak lekötött, az ember szinte úgy izgul, mintha a saját sorsa is függne attól, milyen döntéseket hoznak. Ha pedig ez nem lenne elég, még ott vannak a zseniálisan összerakott záró képsorok, amik... na ezt már tényleg nem lövöm le. Hozzátenném továbbá, hogy egy rövid, mindössze 86 perces filmről van szó. Mindezeket összevetve nálam ez 8/10.