Scott Pilgrim vs. the World

Elszúrtam, már megint sajnos. Sokkal jobb lett volna előbb a képregényt befalnom, sőt be is volt tervezve, de nem bírtam ki a januárra eltolt hazai premierig. És mivel nem ismertem az alapanyagot kellőképpen, így ért néhány meglepetés, amíg a filmet néztem. Tudom, ezzel nem én leszek az egyetlen, hiszen mindenki megfog majd lepődni, például amikor majd aprópénzre hullanak az emberek, vagy épp Ramona Flowers ránt elő a válltáskájából egy gigantikus kalapácsot, hogy azzal tegyen rendet. Igen, valami ilyesmi lett a Scott Pilgrim.

Ez a film valahol egy mozi és egy videójáték között ingázik, igen csak erősen. Végig ott vannak a képi és hanghatások, a folyamatos számlálók, a szintjelzők, minden, amit egy old school játékban fellelhetünk. Ezek lehetnek néhol nagyon találóak, néhol viszont kicsit már sok belőlük, ezt valljuk be.

A történetről annyit, hogy Scott Pilgrim egy átlagos, 22 éves srác. Munkanélküli, zenekarban játszik, lakótársa meleg, és egy éve már, hogy volt egy fájdalmas szakítása. Egyik buliban azonban megpillantja Ramona Flowers-t, akibe egy csapásra belezúg. Randira hívja, ám ahhoz, hogy elnyerje a lány szívét, meg kell küzdenie az ő Hét Elvetemült Exével. Nem is akárhogyan!

Aláírom, elég sok dolog akadt a filmben, amelyekre rálehet mondani, hogy akkor ez így most kicsit sok. Kicsit túlzás. Kicsit WTF?! Gondolom akik vágják a képregényt, játszottak a játékkal, ezeknek az ilyen dolgok meg sem kottyannak. Értem itt például az első ex megjelenésére, amikor nekiáll énekelni, vagy amikor az ikrek ellen megy a küzdelem... na ezek kicsit nekem már tényleg sok volt. A negatívumok amúgy csak ezekben a részekben mutatkoznak meg. Nekem legalábbis minden bejött, az érzelgős részek is ellettek találva pont olyanra, hogy ne legyen a végletekig snassz.

De hogy a film javára legyen írva, mindeközben kapunk egy akkora poén és geek lavinát, hogy győzzük magunkat kivakarni alóla. Michael Cera jó választás volt, azt kell, hogy mondjam. Emlékszem, anno nem kedveltem őt, de a Superbad mindent megváltoztatott. Külön megemlíteném Chris Evans-t. Az egyik ex szerepében láthatjuk őt, és baromira feldobja a jelenetet, a film egyik legjobbja lett az a rész. Ugyanúgy, mint maga a karaktere is. Cool tőle, hogy ezt így elvállalta.

Itthon szerintem sajnos hasalhi fog a film. Gondolom sokan hasonlítják majd a Kick-Ass-hez, mert voltaképp ez is egy tinivígjáték és csihipuhi koktél. Annyi a különbség, hogy a már említett film sokkal jobb a Pilgrimnél, és összetettebb is. A kettő annyira nem összehasonlítható.

Külön fejezetet érdemel a zene is, ugyanis úgy, ahogy van, büntet az egész. Bár a Kick-Ass is tele volt jó dalokkal, és ebben a Scott Pilgrim sem szenved hiányt. Főleg a bunyóknál sikerült jól eltalálni a számokat, annyira dinamikusak lettek, hogy nagyon. Elég nagy lendületet sikerült hozzáadniuk filmhez. A soundtrack majd kell!

Hát az van, hogy eredetileg 8 pont lett volna, de alaposabban átgondolva ez így akkor egy 9/10, határeset. Egyszerűen annyira jók lettek még a szimpla párbeszédek is, megspékelve a spontán poénokkal, hogy azt a néhány technikai túlzást leszámítva más negatívumot nem tudok felróni a filmre. Teljesen feelgood az egész. De mint mondtam, biztos sokaknak nem fog tetszeni. Nem is merem nyugodt szívvel ajánlani. Mindenesetre én meglepem magam Karácsonyra egy Scott Pilgrim képregénnyel, azt hiszem.