2012

Ezt a filmet elég nagy várakozás előzte meg. Remélem, hogy nem lesz nagyobb az előzetes felhajtás, mint ami valójában jár neki. Roland Emmerich rendezőnek nem ez az első húzása, hogy globális pusztításba fog: pl. Függetlenség napja, Holnapután. Maradjunk annyiban, hogy a 2012 még ezeket is überelte.

Hogy őszinte legyek, ekkora látványkolosszust még nem láttam. Spórolni nem spóroltak, jó pár „húúú bazzeg” elhangzott a zúzósabb jelenetek közben. De tényleg. Látványilag maximálisan helyén van a film, sőt, ezért külön csillagos ötös jár. És hogy mi a probléma a filmmel? Csupán csak annyi gondom volt vele, hogy nem hagyták ki belőle a szokásos, hollywood-i sémákat. Na itt kicsit elcseszték.

Egy alapos felvezetővel kezdünk, egészen 2009-től kezdve, több helyszínen tárják elénk, hogy mi is lesz majd pár év múlva. Vészjósló zene, ötpercenként változó évszámok, mígnem eljutunk 2012-ig, és megismerhetjük a főszereplő, Jackson Curtis (John Cusack) családi problémáit. Na hiszen, ez várható volt, hogy nem maradhat ki belőle ez sem. Na de sebaj, hiszen Jackson a gyerekeit viszi kirándulni a Yellowstone Nemzeti Parkba, ahol egy tó már nincs meg, helyette döglött állatok, valamint katonák jönnek és kutatók, akik kitessékelik őket a parkból. Lassan kiderül, hogy a kormány mélyen hallgat egy közelgő apokalipszisről.
Aztán hamarosan durr, durr, beindul a zúzda!
A színészek. Nekem személy szerint nem volt gondom a szereplőgárdával, hiszen nem volt vészes a felhozatal. Az egykori írót, aki 500-nál kevesebb könyvet adott el, ma pedig limuzin sofőr, John Cusack alakítja, méghozzá egész jól. Volt feleségeként Amanda Peet-et láthatjuk. Aki még említésre méltó, az elnök szerepében Danny Glover. Woody Harrelson pedig igazi színt visz a történetbe. Múltkor írtam, hogy a Zombieland-el nagyon megkedveltem, és ebben is nagyon nagy figurát alakít, egy eszelős rádiós szerepében. Ha csak kis időre is, de jókat röhöghetünk rajta.

Ez szigorúan, kötelezően moziban nézős, vagy nagyképernyőn. Látvány szinten durván megkapjuk a magunkét, csak úgy éreztem, hogy ezzel akarnak minket lekenyerezni. Miért is? Talán a gagyi párbeszédek miatt. Többek közt. Tehát elég vegyesek az érzelmeim.
Aki elmegy, és megnézi moziban, az tényleg jól fog szórakozni, tehát semmiképp nem bántam meg, hogy megnéztem. De Hollywood már csak ilyen. Van egy láthatatlan mérlegük, amelyre pakolnak jót, pakolnak rosszat, szóval kell az egyensúly. Csak nem mindegy, hogy melyik oldalra billenik inkább az a bizonyos mérleg.

A szereplők a topon voltak, a történet a világvégéről megint csak úgy indul, hogy nő a feszültség. Csak ez később kicsit itt-ott leül, de sikerül időben észbe kapnia, és sodorni minket tovább az árral. A 2012 tény, hogy szerintem az eddigi legjobb katasztrófafilm. Engem nehéz ebben a kategóriában megnyerni, de erre tényleg kíváncsi voltam, és meg is kaptam a magamét a két szemem közé. De mivel tényleg túlzásba vitték a hollywood-i sablonokat, így sajnos csak 6 pont jár érte. Pedig eredetileg 7 lett volna, de alaposan átgondolva ez nálam egy stabil 6-os. Se több, se kevesebb. Ez pont ennyit ér. Nem bántam meg, piszok jól szórakoztam, de aki teheti, moziban nézze meg, csak ott fog ütni, monitoron fele annyit se.