2011. szeptember 24.

Barátság extrákkal (Friends with Benefits)

| | 1 comment
Amikor egy éven belül két film is ugyanazon témát feszegeti, akkor érzed igazán, hogy komoly gondok vannak az álomgyár háza táján. Mindenesetre ha a Csak szexre kellesz bejött, akkor ezt egyenesen imádni fogod. Nekem az nem jött be ugyan, de a Barátság extrákkal amolyan egynek simán elmegy kategóriaként végezte. Lássuk, mit hozott össze nekünk a Pompomsrácok és a Könnyű Nőcske rendezője.

Dylan New Yorkba utazik egy komoly meló miatt, ahova a munkaközvetítője, Jamie kíséri el. Mivel a srác nem ismer senkit a Nagy Almában, ezért elkezdenek együtt lógni, aminek végül szex lesz a vége. Megállapodnak, hogy ennél többről szó sincs, persze ahogy az lenni szokott, végül egészen másképp sülnek el a dolgok.


Nem tagadom, a film első felén remekül szórakoztam. Pörgős, humoros, még ha csak szimplán mosolyogsz is, de jó volt nézni. Persze mindez nem tart sokáig, elvégre ez a sztori szinte már sallangokért kiált, ennek hála a film a játékidő második felére már teljesen beszürkül. Amit addig összehoztak, a végére kártyavárként omlik össze, kitermelve végeredményként egy sima, átlagos romantikus komédiát. Semmi többet.

Szerencsére a színészekkel nem volt különösebb gond. Kiemelkedően rossz alakítást nem is tudnék mondani így hirtelen. Kunis és Timberlake közt jól működött az a bizonyos kémia, utóbbi pedig inkább maradjon a kamera, mint a mikrofon mögött, szerintem. Én anno a Southland Tales által kedveltem meg igazán. Ha újabb párhuzamot akarnék vonni a No String Attached-el, akkor sokkal jobbak voltak ők ketten, mint Kutcher és Portman anno. A film legnagyobb színfoltját azonban Woody Harrelson produkálta a meleg sportszerkesztő személyében. Na és a Jason Segel cameo megvolt? Nagyot mosolyogtam rajt.

Kissé feleslegesnek talán a szülők bevonását tartottam. Egészen pontosan Timberlake apját, bár Richard Jenkins remekül hozta az alzheimer-kóros férfit, ezzel megadva a drámai lökést a végére, azonban csak a játékidőt nyújtották vele, amit nem igazán kellett volna. A tegnap kivesézett Life as We Know It is ezen bukott meg részben, hogy szükségtelenül lett hosszú.

Nem tudnám túlpontoznii, de annyira lehúzni sincs szívem, marad ez így 6/10. Azért kicsivel több dolog került a mérleg pozitív oldalára. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy nem voltak eget rengető elvárásaim, talán egy kicsit fel voltam készülve arra is, hogy nem fog tetszeni. Azt hiszem inkább ajánlanám a Crazy, Stupid, Love-ot, ha romantikus komédiát akartok, ezt meg valami unalmasabb napra tegyétek.

1 megjegyzés:

  1. Nekem egy fokkal jobban tetszett, talán azért, mert én eddig szinte kivétel nélkül az összes romantikus vígjátékon valami hihetetlenül szenvedtem. Nekem egyébként az Andy Samberg cameo tetszett nagyon, hatalmas figura :)

    VálaszTörlés

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet