Miután egy befektetési bank egyik középvezetőjétt, Eric Dale-t (Stanley Tucci) elbocsátják, távozásakor egy adathordozót nyom egyik kollégája, Peter Sullivan (Zachary Quinto) kezébe. Elmondja neki, hogy ezen dolgozott éppen, nézze át alaposan ő is, de legyen óvatos. Peter munka után az irodában marad tanulmányozásra. Hosszas számítások után pedig kimatekozza, hogy a piac napokon belül összeomolhat.
A sztori innentől felölel 24 órát, miután berendelnek mindenkit éjszakára, kezdődnek a megbeszélések, a viták, mi lenne a legjobb, persze nem mindenki a piac érdekeit nézi, hanem a sajátját. Eközben a válság pedig mindvégig ott toporog a küszöbön.
J.C. Chandor első egész estés rendezése amolyan félig-meddig kamaradráma, teljesen elhidegült képi világgal. Egy-két jelenetet leszámítva a film végig az irodaházban játszódik, felesleges mellébeszélések és bármifajta szerelmi szál nélkül. Teljes mértékig a témára sikerült koncentrálnia, néha kellemesen kizökkentve minket olyan párbeszédekkel, mint amikor például Paul Bettany a tetőn elmeséli a többieknek, mire költötte az előző évi jövedelmét. Mind a forgatókönyv, mind a rendezés hiteles képet fest nekünk a befektetők pénzéhes életéről, de mégis megteremti köztük is a jót és a rosszat.
A szereplőgárda pedig parádésra alakult, nem semmi, kiket sikerült egy kalap alá összehozni. Szívem szerint azzal kezdeném, hogy Zachary Quinto milyen jó volt, de az igazság az, hogy kissé beszürkült olyan alakítások mellett, amilyeneket Kevin Spacey vagy épp Jeremy Irons szállított. Utóbbi a félkegyelmű milliárdos szerepében egész egyszerűen uralt mindent, az egyik legjobb játéka volt a Margin Callnak. Még Paul Bettanynak is sikerült megbocsátanom a Priest-es melléfogását ezúttal, mert még rá sem tudnék panaszkodni. A leggyengébb láncszem talán Demi Moore volt, az alig közepes alakításával.
Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy nekem az ilyen filmek a gyengéim. 8/10-et kap tőlem. Teljesen rideg száz perc volt. Akit érdekel a válság-téma, az mindenképp ezt válassza inkább.
Szerintem nem volt szürke Zach - ilyen kicsi szerepben azért nehéz tündökölni. :-) Persze Kevin Spacey volt a legjobb, de jó volt az egész szereplőgárda a helyén (Simon Baker! ki gondolta volna, hogy ilyen is tud lenni). Végig le tudott kötni a film, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a legfőbb esemény az volt, hogy beszéltek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon az Oscar jelölést megkapja-e bármilyen kategóriában (az IndieWire pl. nagyon nyomja a filmet); én nagyon örülnék neki, és a BtD is megérdemelné.
VálaszTörlésNem azt mondom, hogy szürke volt, csak a többiekhez képest, főleg Irons, és ahogy te is írtad: Spacey. Szvsz.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek a fentiekben leírtakkal (Irons zsenialitása, Kevin Spacey kiváló játéka, Zachary remek alakítása vagy Demi Moore középszerűsége).
VálaszTörlésNekem ez legjobb film, amelyet a témában készítettek.
Kiváló szereposztással, feszültséggel, rideg gépiességgel és a realitásokat be-be csempésző nevekkel (utalásokkal a 2008-as időkre).
A fentiekhez, ajánlanám a témában készült dokumentumfilmet:
Alapnak mondanám az Insider Job (Benfentesek) című dokumentumfilmet, mint elméleti alapozót (a teljes képhez).
Ott durván összecsengenek a filmbeli utalások:
Pl. Tuld személyében a "félkegyelmű milliárdos" aki tulajdonképpen a Lehman brothers vezetője (Richard S. Fuld). Milyen érdekes névválasztás, nemde? :)
Vagy az "amíg szól a zene, táncolni kell" - Chuck Prince-től, CitiGroup.
Legmélyebb gratulációm a készítőknek!
Film a valóság, vagy sem?!!!!
VálaszTörlésHogy film-e a valóság? Nem tudom, de ha azt akartad kérdezni, hogy valóság-e a film, arra a válaszom, hogy nem száz százalékig, de nagy részt igen, rengeteg utalással.
Törlés