Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)

Van még néhány pótolni való írásom, a Sorsügynökséget például még anno a premier környékén láttam, úgyhogy lássuk csak. Philip K. Dick regényeit, illetve novelláit Hollywood előszeretettel veszi alapul, ezúttal egy pár oldalas elbeszélést bővítettek ki egy százperces mozivá. Megérte? So-so.

Az ember leül egy - szerinte - üldözős sci-fire, de egészen mást kap: romantikát, némi science fiction utózöngével. És nincs is ezzel baj, mert szerencsére a színészek tesznek róla, hogy ez a romantika-téma pont olyan legyen, hogy ne húzd a szádat miatta. Miért is? Matt Damon és Emliy Blunt = egyszerűen izzik köztük a levegő, elég csak sétálniuk és beszélgetniük, vagy csak egymásra néznek, és bamm.

Lehet picit előreszaladtam, nézzük inkább a történetet. Adott Matt Damon, aki egy feltörekvő, fiatal politikust alakít, csak épp a választás előtti napon provokatív képeket tesznek róla közzé az újságok. A győzelmet így tehát el bukta, de még aznap találkozik ezzel a csajjal és pillanatok alatt egymásba habarodnak. Azonban van ez az ügynökség, akiknek az a feladata, hogy minden a terv szerint haladjon, mert mindenkinek meg van írva előre a sorsa. Nekik pedig nem szabadott volna találkozni, így szól a terv. Tesznek is róla.

Érdekes alapötlet, igencsak felemás megvalósításban. Egyrészről jó nézni, ahogy az ügynökség dolgozik, ahogy a kis füzetükkel fel-alá rohangálnak és csettintésre variálják meg a dolgokat, másfelől meg jó nézni Damont és Bluntot. Mégis, valahogy mintha az egészet túlvariálták volna. Hiszen folyamatosan kerül a sztoriba néhány újabb és újabb, már-már feleslegesnek is mondható fordulat, csak hogy a játékidő még véletlenül se csússzon be száz perc alá.

A szinkron hagyott némi kívánni valót maga után, de sajnos rá voltam kényszerülve. Egészen pontosan a mellékszereplők hangja még úgy ahogy elment, de ezzel a Matt Damon - Stohl Buci párosítással még mindig nem vagyok kibékülve. Baromira hiányzott az eredeti hang.

Sajnos a film vége... na az nem tetszett, egészen pontosan a záróképsorok, a tetőn, valahogy olyan érzésem volt, hogy már csak egy szivárvány hiányzik az égboltról, és teljes lett volna a giccs. Sajnálatos, hiszen emiatt csúszott le a 7 pontról (mármint nem a szivárvány hiánya miatt, haha), hiszen valami sokkal jobb véget is kreálhattak volna, adaptáció ide vagy oda. Mindenesetre nem bántam meg a megtekintést, sőt, simán újranézhető, de a 6/10-hez kénytelen vagyok tartani magam.