The Cabin in the Woods

Ez lenne Joss Whedon éve? Nem kizárt. Az Avengers-nél mind íróilag, mind rendezőileg is odatette magát, a The Cabin in the Woods esetében viszont már csak az írói tudását kamatoztathatta. Szerencsére ez is elég volt ahhoz, hogy egy szórakoztató horrorral gazdagítsa életművét. Igen, szórakoztatót írtam, mert a film nagyobb arányban érdekes, mint félelmetes. Erről főleg az innen-onnan összepakolt ötletek tehetnek, hiszen messziről lerí, a The Cabin in the Woods több horrorfilmből építi fel saját maga masszív falát. Ha másért nem, hát azért szolgál pozitívumként a szösszenések összelopkodása, mert talán a különféle horror-rajongók mind-mind megtalálják a maguk kis zsánerét a másfél óra alatt.

Néhány kisvárosi fiatal, az alfahím, a ribanc, a szűz, az okos és a füves geek egy erdei házikóba indulnak kiruccanni a hétvégére. Evil Dead? Majdnem, mert közben a háttérben titokzatos, nyakkendős figurák mozgatják a szálakat: a fiatalok nem is sejtik, mibe csöppentek. Az egész erdő egy bekamerázott stúdió, ahol bármi megtörténhet, hiszen a színfalak mögül minden irányítható, minden úgy, hogy a kész felvétel végül minél inkább a megrendelő kedvére tegyen. Nem csak zombikat képesek a gyanútlan ifjakra zúdítani, de akár még feromon-gázt is tudnak a talajból kiszivárogtatni egy esetleges szexjelenetért. Ilyen és ehhez hasonló trükköket tessék elképzelni.

Ahogy azt a nagykönyv megírja, természetesen hőseink hullanak, mint a legyek, szépen, sorban, mígnem aztán a fináléban egy elég komoly váltás következik be, de azt már tényleg nem írom le. Az biztos, hogy sikerült meglepniük vele, és nem mondom egy percig sem, hogy nem tetszett, bár először nehezen tudtam hova tenni.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a forgatókönyv elég erős jelleggel bír, még ha nem is a legeredetibb írásról van szó. Szépen, fokozatosan építkezik fel, és szinte a legutolsó percekig sikerül meglepetéseket okoznia, sikerül fenntartani a feszültséget. Végig érezni viszont, hogy nem csak Whedon keze van a forgatókönyvben, a rendező Drew Goddarddal ültek le közösen, hogy tető alá hozzák a szkriptet. Ahogy azt fentebb írtam, elsősorban szórakoztat, a rémisztgetést nem helyezték túlságosan előtérbe, de nem is baj, lesz majd, ami kárpótol érte. Mindezek mellett a feszültséget gyakran elég szépen sikerül oldani, de nem csak a fiatalok lazulásával (az kifejezetten nem tetszett), hanem ahogy például a titokzatos nyakkendős figurák miképp poénkodnak a színfalak mögött egymással. Akármennyire is ők a "rossz fiúk", az ember valahogy mégsem képes rájuk maradéktalanul haragudni, pont az ilyen hülyülős jelenetek miatt.

Közel sem beszélünk hibátlan filmről, viszont délutáni matinénál azért sokkal több. Nem is bivalyerős horror, millió dologba bele lehetne kötni, de minek tegyük, amikor a cirka másfél órát korrekt módon sikerült kitölteni a maga nem túl eredeti, de annál szórakoztatóbb szellemiségével. 7/10 kijár neki, sajnos azonban többre nem futja. Biztosan lesz, akiknek majd pont a vége miatt nem fog bejönni, amit meg is értek, másoknak viszont lehet, hogy pont erre fáj a foga. Egy hazai bemutatót pedig kérünk már.