Elveszett (Gone)

A futószalagon gyártott, közepes szintű thrillerek sorában méltó helye van a Gone-nak, amely voltaképp egyetlen percig sem szakad el a tipikus sablonoktól, mégis, a másfél órát a maga monoton módján tisztességesen sikerült kitölteni.

Bizony, joggal mondhatjuk, hogy elcsépelt próbálkozás, hogy ezeket már mind láttuk, hiszen jobbára a legtöbb fordulat megmarad a laza kiszámíthatóság szintjén, egyedül talán a fináléban ér minket egy kisebb, soványka meglepetés, viszont azzal nehéz lenne vádolni a filmet, hogy unalmas lenne. Mert nem az. Még ha nem is izguljuk végig a körmünket rágva, valami szerencsére mindig történik, ami egyben tartja a filmet a maga sallangos módján.

Jill-t (Amanda Seyfried) évekkel ezelőtt elrabolta egy titokzatos alak, egy parkerdei gödörben tartotta fogva, azonban sikerült megszöknie. Mivel a rendőrök nem találtak semmit, egy hét után lefújták a nyomozást, a lányt pedig a pszichiátriára küldték. Most, hogy Jill testvére eltűnik, a lány biztos benne, hogy ugyanaz az alak a tettes, de mivel a rendőrök sem veszik őt komolyan, így nyomozni kezd, aminek az lesz a vége, hogy míg a lány próbálja megtalálni testvérét, mindent felbolygatva a városban, addig a hatóságok pont az ő nyakában loholnak.

A sztori ennyivel el is van intézve, könnyen leszűrhető, hogy egy átlagos paranoiás thrillerrel van dolgunk. Nagyon haragudni a filmre nem lehet különösebben, bár igaz, hogy vannak pillanatok, amikor pont a főhős az, akiért legkevésbé vagyunk képesek szorítani. Az igazat megvallva csodálkozom, hogy ez a film eljutott a magyar mozikba, miközben például az Arcmás egyenesen dvd-n jött ki. Azért hoztam fel pont ezt példának, mert nagyjából egy szinten helyezkedik el a két thriller.

A legnagyobb hiba nem feltétlenül Amanda Seyfried semmilyen alakítása, de a rendező Heitor Dhalia elfelejtett komolyabb feszültséget pumpálni a cselekménybe, egyedül talán a végén sikerül jobban a képernyőre tapasztani minket annál a jelenetnél, amikor is Jill éjszaka, az erdőben hajt lassan a kocsijával. És itt ki is fújt. A sorozatokban jártasabb nézők pedig a mellékszerepekben több ismerősebb arcot is felfedezhetnek.

Végeredményként 4/10 amit adni tudok. Egy másik főszereplővel és egy precízebb rendezővel jobb emlékként rögzült volna a Gone, így viszont betársulhat a Babycall és a Faces in the Crowd mellé simán.