Mama

Ritkaság számba megy a jó horror manapság, ennek legfőbb oka az ötlettelenség, hiszen már szinte minden létező variációt megmozgattak valamilyen formában. A Mama esetében azonban minden adott volt egy kiadós borzongásra, ezt részben megkaptuk, csak éppen nem a legjobban csomagolták be nekünk.

Az évekkel ezelőtt eltűnt két kislányra egy erdei faházban találnak rá. A civilizációtól elzárt életmód javában megváltoztatta a viselkedésüket, amely most inkább egy vademberére hajaz. Nagybátyjuk veszi pártfogásukba a testvéreket, akik folyamatosan egy bizonyos Mamával kommunikálnak. Az agyfurkász megvan róla győződve, hogy Mamát a két lány találta ki az erdőben tengetett évek alatt, azonban a lányok visszatérésével egyre több furcsa jelenség veszi kezdetét, és még a doki is megdöbbentő felfedezésre bukkan.

Kezdetben vala a Mama című, amatőr kisfilm. Ezen nem kell meglepődni, hiszen mostanság egyre több mozi készül az interneten keringő ilyen szkeccsekből. Az egész estés változathoz nem kisebb figura adta a nevét, vállalva a produceri tevékenységeket, mint Guillermo Del Toro, aki mint tudjuk, nagy horror-rajongó, bár neve inkább csak akkor jelent garanciát, ha a rendezői székben foglal helyet. Nem bíztak azonban semmit a véletlenre: a direktori munkákat az eredeti kisfilm rendezőjére bízták, ő pedig Andrés Muschietti. Újfent bebizonyosodott, nem feltétlenül rossz az, ha egy nevesincs rendező vezényel.

A Mama érmének is két oldala van. Egyrészt félelmetes. Ha nem is ez a legparásabb film, amit életemben láttam, de párszor azért sikerült megugranom. Remek atmoszférát sikerült megteremteni, kiváló képi világgal. Muschietti pontosan tudja, mi kell a borzongásra vágyó nézőnek, hiába... és itt el is érkeztünk a negatívumhoz, ugyanis maga a cselekmény a lehető legkiszámíthatóbb. Ez néhol unalmassá tesz pár jelenetet, olykor kicsit leül a film, de idővel aztán új erőre kap, mígnem elérkezünk a fináléhoz, amellyel szintén nem vagyok kibékülve.

Ellenben a színészekkel nem lőttek mellé. Ugyan már a csapból is Jessica Chastain folyik, de nyilván nem azért, mert annyira rossz színésznő. Aztán ugye Nikolaj Coster-Waldau, akit sokan a Trónokból ismerhetnek, de már a Fejvadászokban is remekelhetett tavaly. Könnyen elszúrhatták volna a gyerek szereplőkkel, hiszen a legtöbb esetben nagyon mellé lőnek ezen a téren, de ezt most megúsztuk. Úgyhogy bátran leírhatjuk, hogy a kaszting a maga módján, de telitalálat.

És végül...

Eredetileg 6 pontot akartam adni, de emésztgettem egy darabig, és végül eggyel feljebb tornázom, mert nem lehet rá kifejezetten haragudni. 7/10.