Az Időutazó felesége (The Time Traveler's wife)

Meglehet, hogy én nem voltam túlságosan felkészülve egy ilyen kaliberű filmre, viszont nem pazarolt el egy percet sem az életemből. Az Audrey Niffenegger regényéből készült, 2009-es film egy időutazással kevert romantikus mozi lett.

A történet szerint Henry (Eric Bana) képes az időutazásra, de nincs hozzá semmilyen szerkezete, ez pusztán egy „rendellenesség” nála, hogy ide-oda ugrál az időben. De persze csak a saját életidején belül képes mozogni, szóval a távoli múltba, illetve a távoli jövőbe nem tud eljutni. És nem képes megváltoztatni a dolgokat, szóval a film felrúgja a Pillangó hatásos élményt, amely persze nem éppen probléma. Eköré épül fel a romantikus szál a történetben.
Ami kicsit zavart, hogy nem adták kellőképpen a tudtunkra, éppen hol is jár pontosan az időben. Pontosabban nem mindig. De persze ettől még érthető a film, valójában csak a pontos dátumot nem tudjuk, csak saccra tudjuk behatárolni, hogy hol is járunk.
Az éppen aktuális korszak bemutatását is hiányoltam, ha már időutazásos történettel van ugye dolgunk. Szóval az efféle filmekben a múltat, vagy épp a jövőt többnyire mindig bemutatják, de Az időutazó feleségénél ez sajnos elmaradt, pedig ha másért nem, hát esztétikai szempontból úgy gondolom nem lett volna rossz ötlet.

Persze, kitudja: lehet jobb lett volna elolvasni a könyvet, és akkor másképp tekintenék a filmre, de így, hogy 5 pontot adok rá, már mindegy. Nem akarom földig alázni, mert ha úgy vesszük, érdekes, meg persze a sztori sem az a tipikus ezerszer látott sablon-rengeteg, csak az igazat megvallva, láttam már jobb filmet is. Egyszeri nézésre ajánlom azoknak, akik vevők a romantikus filmekre, de a nagy klasszikus, időutazásos mozik rajongói csalódni fognak.