Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

Ha csak úgy szimplán, röviden és tömören akarnám jellemezni ezt a filmet, akkor valahogy úgy mutatnám be, hogy a közelmúlt legjobb mesefilmje. De kicsit hosszabban. Ez megint egy olyasfajta film, amiről itt én irogathatnék naphosszat, ezt aki nem látta, abszolút nem bírja felfogni, mert erről nem elég olvasni egy véleményt, ezt látni kell, le kell ülni, és csodálni, átérezni és még másnap is a hatása alatt lenni. Mert Terry Gilliam ezúttal egy ilyen mozit csinált!

Valahol szomorú, valahol pedig méltó karrier befejezésnek is mondható, hogy Heath Ledger ebben a filmben (nem, nem a Sötét Lovagban) szerepelt utoljára, nyugodjék békében. Körülbelül felénél tartott a forgatás, amikor történt a tragédia, és így kicsit át kellett variálni a filmet. Pontosabban Heath karakterét később három, szintén ismert színész helyettesíti, név szerint, és sorrendben: Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell. Ez a megoldás pedig elég frappáns lett, mégsem mondható abszurdnak, mivel a történetbe teljesen beleillik ez a külső-váltás, így, többször is. De ehhez megint csak látni kell a filmet, hogy értsétek, miről is beszélek.

Doctor Parnassus ezer évvel ezelőtt egy távoli kolostorban, szerzetes társaival véget nem érő történeteket mesélt, mivel úgy hitték, ha abbahagyják a mesélést, a világ megszűnik létezni. Egy nap Parnassust meglátogatta maga az ördög, Fogadást kötött vele, hogy több embert el tud csábítani, mint amennyit az öreg szerzetes jobb útra tud téríteni a meséivel. Az ördög hagyta nyerni Parnassust, ezzel teljesítve a vágyát, amely később már – és ezt az ördög pontosan tudta – csak szenvedés volt a szerzetesnek: az örök életet. Így vándorolt az idők végeztéig, amikor már senki sem volt kíváncsi a meséire, vagyis napjainkig. Egy vándortársasággal járja a városokat, fő attrakciójuk pedig egy tükör, melybe az ember ha belép, bepillantást nyerhet a saját képzeletének birodalmába. De Parnassus nem nyughat: az ördög újra felüti a fejét, mivel van még egy rendezetlen számlája a szerzetessel.

És ez csak nagyvonalakban a történet. Konkrétan adott minden, hogy egy fantasy mesefilm kerekedjen ki ebből az egészből. És ezt sikerült is összehozni.Tudom, hogy ezt most így nehéz és szomorú megfogalmazni, de különös lehetőséget teremtett Terry Gilliamnek Ledger halála, hiszen az átváltozások megfelelően illenek a filmbe, amiken a Ledgert alakító Tony keresztül megy. Ez csak még több csavart ad a filmnek, még különösebbé és izgalmasabbá teszi az egészet.

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma valahol ténylegesen a képzelet határait súrolja, valahol pedig át is lépi azt. Egy film, amelynek a történetét befolyásolta Heath Ledger halála. Egy lenyűgöző képi világgal megspékelt fantasy, igazi tudatalatti mélyére ásó történet. Nálam ez 8 pontot jelent. Sajnos mínusz pont azért, mert néhol túlságosan „furcsa” volt az egész, de itt főként néhány jelenet párbeszédeire gondolok, volt egy-két furcsa dialógus. Meg úgy gondolom, akadt néhol elszórva még pár momentum, amik nélkül szerintem jobb lett volna az egész. Nem tudom, eredetileg hogy festett az egész történet, a forgatókönyv, mielőtt még történt volna a tragédia, de egy nagyon színes, látványorgiás mesefilmet kaptunk, csavaros történettel, remek szereplőkkel, és a képzelet birodalmával. Nagyszerű búcsú egy nagyszerű színésznek.