Viharsziget - Shutter Island

Az igazat megvallva, valahol ez egy baromi jó film, de igazából mégsem pontosan erre számítottam. Szóval akadtak dolgok, ami miatt számomra elcsúszott a dolog, és bár sejtettem, hogy nem ez a mozi fogja majd megváltani a világot (vagy legalábbis ezt az évet), de sajnos csak félig-meddig váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Na jó, azért a pozitívum több.

Scorsese bácsi legújabb produkciója, Dennis Lehane regényének adaptációja, egy zseniális alakítás DiCaprióval, és bár nem vár minket minden sarkon egy újabb fordulat, mégis lebilincsel minket a Viharsziget, a nem éppen derűs hangulatával mindenképp! Attól a minimális, mégis komor, félelmetes zenei aláfestéstől mindig a hideg rázott, amikor megszólalt, annyira para, tényleg jó volt.

Két békebíró érkezik a Viharszigetre, Ted Daniels (Leonardo DiCaprio) és társa (Mark Ruffalo). A szigorúan őrzött elmegyógyintézetből ugyanis eltűnt egy beteg, nyoma sincs. A történet persze nem ennyiből áll.

Kissé féltem a sok mindfuck elemtől, ugyanis eleinte nem illettek a képbe, de nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy minden, amit látunk és hallunk, annak elég komoly értelme van a történetben. Ez nem egy tipikus nyomozós történet, még ha az elején annak is állítják be, elég hamar rájövünk, nem hétköznapi dolgokról van szó.

A végkifejlet pedig ütött, az utolsó mondat pedig tipikusan olyan fajta, amelybe ha belegondolsz, akkor még utána is pörgeted rajt az agyad, csak úgy, mint a film többi részén, így visszagondolva.

Visszatérve a hangulatvilágra, na az tényleg magával szippantott, a folyamatos esőzés, a vihar, miközben odabent nyomoznak – vagy éppen kint az esőben bóklásznak, valami kegyetlen jó érzés volt.

A színészgárda pedig rendesen össze lett hozva. A fent említett arcok mellett itt van még a két nagy öreg: Ben Kingsley és Max Von Sydow is. Valamint mindenki Rorschachja, Jackie Earle Halley is elvállalt egy rövid kis szerepet.

Szóval az események szépen, sorban zajlanak, lassacskán derülnek ki a dolgok, és akkor bumm… na körülbelül így írnám le a Viharszigetet, ami nálam így 8/10 lett, bár voltak benne apró bökkenők, de tény, hogy remek színészi játék és egy kitűnő adaptálást láthatunk – ami pedig nem tetszik, az feltehetőleg nem Scorsese hibája volt, hiszen ő is csak a könyvből merített.