Mindenki megvan (Everybody's fine)

Valahol számítottam arra, hogy ez egy jó film lesz, de arra már kevésbé, hogy ennyire szomorú. Kicsit amúgy furcsa, hogy a poszter egy karácsonyi filmnek állítja be, erre valójában csak a végén van jelen az ünnep, mert összességében egy komoly családi dráma.

Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjasként éli napjait. Felesége nyolc hónapja elhunyt, gyerekei elszórva élik életüket Amerikában. Szeretné újra összehozni a családot, de mivel annak idején pont a felesége volt az, aki összetartotta őket, ez így nem túl könnyű. Elindul, hogy meglátogassa gyerekeit.

Mint azt már mondtam, ez a film nagyon lehangoló. Nem azt mondom hogy rossz, egy percig sem, csak éppen annyira szomorú és melankolikus, hogy (még frissek az élményeim) szerintem egy darabig a hatása alatt leszek. Ráadásul majdnem végig ott volt a szintén nem túl vidám alapzene, amely csak rátett még egy lapáttal. Tessék tehát felkészülni, a film vége után szerintem senki sem fog széles mosollyal felkelni, ezt garantálom.

Ami jó, hogy nem estek ki a ritmusból, a másfél óra pedig pikkpakk elszállt, észre sem vettem. De Nirónak nagyon ment a nyugdíjas öregember drámázása, tényleg megsajnáljuk őt, nem is egyszer. Külön tetszettek az olyan megoldások, amelyekben még kisgyereknek látja csemetéit, amikor azokkal találkozik hosszú idő után. Jó látni azt is, hogy mellékszerepekre sem noname színészeket válogattak össze. Itt volt Drew Barrymore és Kate Beckinsale, de akinek külön örültem, az persze Sam Rockwell volt. Bár nagyon Nirón volt a hangsúly és tényleg elvitte a hátán a filmet.

Értékelésnek akkor 7/10. Tényleg nagyon melankolikus lett, ennyire nem számítottam rá, hogy le fog törni. Rossz kedvre nem ajánlott, mert még inkább lesújt. Nem azt mondom, hogy elment a kedvem a családi drámáktól, csak most inkább néznék valami vidámabb filmet egy darabig. De azért DVD-n majd beszerezzük.