127 Hours

Jó látni, hogy mostanság egyre több olyan mozi érkezik, melyek főleg egy bizonyos színészen múlnak. Tavaly előtt a zseniális Moon, míg tavaly a koporsóban játszódó Buried töltötte be ezt a pozíciót. Utóbbi nálam annyira nem tette be a kaput, de Ryan Reynolds valami zseniális volt. A 127 hours pedig nem csak James Franco hihetetlen játéka miatt kiemelkedő, hanem egyszerűen csak rohadt jó film.

Aron Ralston igaz történetét követhetjük nyomon. Szokás szerint kedvenc hobbijának, a természetjárásnak, azon belül főként a sziklamászásnak hódol. Kezdetben a film annyira happy, hogy nem is gondolnánk, mi vár ránk a további részében. Mert hát nagyon súlyos dráma veszi kezdetét. Aron ugyanis balesetet szenved: egy szűk gödörbe zuhan, keze pedig egy hatalmas szikla és a fal közé szorul. Innen kezdődik az ő tortúrája. Kamerájával mindent dokumentál, valamint megannyi vízió jelenik meg előtte, melyek amúgy a film legjobb jelenetei közé tartoznak.

James Franco-ból nem igazán néztem volna ki mondjuk a Pókember idejében, hogy sikerül elvinnie a hátán egy ilyen szerepet. Nagyon ment neki a karakter. Gondolom a film elején látható életvidám srácot kisujjból nyomta, a komoly megmérettetés onnan indul azonban, hogy megtörténik a baleset. De bírt vele, nem is akármennyire, elég nagy meglepetést okozott azzal, amit ebben a filmben megmutat magából. Élete filmje, szerintem.

Gondolom a készítők nem merték megkockáztatni, hogy csak és kizárólag egyetlen egy embert mutatnak elejétől a végéig, vagy csak pusztán időt akartak nyerni. Mindegy is. Ennek hála az elején láthatjuk, ahogyan Aron elindul otthonról, majd később találkozik lányokkal, akiket útbaigazít, majd fürdenek egyet. Karakterépítésnek kiváló volt, hogy bemutatják, mennyire emberszerető valójában Aron, és hogy a baleset után mennyire kitartó tud lenni.

Mint azt már említettem, a víziók. Aron előtt ugyanis megannyi gondolat, megannyi álomkép jelenik meg, mindig más és más dolgok kapcsán. Ezekhez társul a kiváló operatőri munka, olyan képi megoldásokkal, amelyekért minimum egy jelölés! Vannak ilyen extra közelről felvett dolgok is, példának okáért egy cső belseje, vagy a fényképezőgép alkatrész, ahogy mozdul használat közben, "testközelből" véve. Kicsit, mint a Fight Clubban.

Talán az egyetlen negatívum, hogy nem tudtam annyira azonosulni a szereplő szorult helyzetével, pedig ez egy ilyen filmnél elég fontos tényező. Persze így is egy elég komoly filmnek lehetünk tanúi, de ezt a részt sokkal inkább ki kellett volna hegyezni.

Amit külön muszáj megjegyeznem, hogy a film gyönyörű szép helyeken játszódik. Az egész egy orgazmus a szemednek. Az ég tökéletesen kék, hozzá pedig a föld kitűnően sárgásbarna, rajzolni sem lehetne szebbet. Komolyan, utána visszatekertem pár jelenetre, ráadásul az a bizonyos poszter abszolút visszaadja a másfél óra hangulatát. Így pár nappal megtekintés után is simán kiosztok rá 9/10-et. Külön tetszett, hogy a végén a valódi Aron Ralston-t is láthatjuk pár pillanat erejéig. Kedvenc jelenet? Amikor unalmában tv műsort csinál, saját magával készít interjút, melyet persze kamerára is rögzít, mi pedig közönség reakciókat is hallhatunk.

Így a végére pedig még annyit, hogy a hazai bemutató idején (március 3.) simán elmennék rá moziba is, gondolom ott még szebb az egész, mint itthon a gépen. Eredetileg meg akartam várni, de végül becsúszott, elvégre a jócskán nézhető minőség már szinte mindenhol megtalálható.