Dorian Gray

Elárulom, mi a legnagyobb baj ezzel a filmmel: ha a nagy részét áttekertem volna, akkor is értettem volna a lényeget és nem ért volna kevesebb meglepetés. Na jó, lehet most egy nagyon kicsit túloztam, de majdnem ez a helyzet.

1890-ben járunk, nagyapja halála után Dorian Gray hazatér. Az előkelő társaság befogadja a szerintük tökéletes, hibátlan külsejű fiút, festő barátja pedig meg is örökíti őt. Megismerkedik Lord Henry Wotton-nal, aki szárnyai alá veszi Dorian-t. Szembesíti a ténnyel: a szépség nem örök, így a boldogság sem az. Bánatában Dorian azt kívánja, hogy soha ne öregedjen meg, akár a lelkét is képes eladni azért, hogy örökké fiatal maradjon. Legnagyobb csodájára Dorian helyett a festménye kezd öregedni.

Amit feltétlenül a pozitívumok közé kell sorolnom, az a végig hátborzongatós zene, amelyhez párosul a szürkés képi világ. A kettő együtt tökéletesre sikerült, néhány jelenet már-már a horrorisztikus szintet súrolja. A film legjobb alakítása pedig egyértelműen Colin Firth, mint Wotton. De szerintem a Dorian-t megformáló Ben Barnes is elég szépen megbirkózott a szereppel.

Sajnos a pozitívumok itt nagyjából ki is fújtak. Még szerencse, hogy ezek azért végig ott vannak a filmben. Szomorú, de az üresjáratok nem kerülték el a filmet, néhol kicsit hosszúnak éreztem, pár dolgot talán feleslegesnek tartottam. Simán meglehetett volna vágni a majdnem kétórás játékidőt mondjuk másfélre.

Összességében nem lett egy elveszett film a Dorian Gray, csak éppen nem szegezett le túlságosan, főleg az első fél óra. Az eredeti regényt nem olvastam, pedig meghatározó az irodalomban, talán majd egyszer. Mindenesetre ez így egy 6/10, valamikor majd újranézhető darab. Ellenben akinek herótja van a kissé művésziesebb filmektől, annak nem ajánlom.

Viszont kíváncsi vagyok, hogy aki olvasta Oscar Wilde regényét, az mit szól ehhez a filmhez. Nem ez az első feldolgozása a történetnek, úgyhogy van miből válogatni. Gondolom az eredeti regényt nem szárnyalja túl ez az adaptáció sem.