Hot Tub Time Machine

Azt hiszem valami ilyesmit akartak összehozni Sandlerék, amikor a Nagyfiúk még csak egy terv volt, de végül aztán csúfos véget ért. Ellenben a Hot Tub Time Machine egy tényleg szórakoztató mozi lett. Ez lenne az év első igazán jó vígjátéka? Jól van, ez tavalyi film, de persze hozzánk szokás szerint nem jutott el. Kevés olyan komédia születik, amin tényleg sokat tudok nevetni, akár már az első öt percben is, de ezúttal sikerült.

A film fő ereje a jobbnál jobb egysorosokban, valamint a megannyi rejtett utalásban rejlik. Ezekkel ugyanis tisztességesen telepakolták. Az előzetesben ellőttek pár poént ugyan, de maradt a filmre is épp elég. Az egész néhány régi jó barátról, illetve egyikük unokaöccséről szól; így négyen elindulnak arra a helyre, ahol fiatalkorukban annyit buliztak. Ugyanazt a szobát  is veszik ki, elkezdődik az önfeledt banzáj, majd másnap reggel a nyolcvanas években találják magukat.

Itt kezdődnek meg a gondok, ugyanis fiatalkoruk egy olyan estéjébe csöppennek bele, amikor elég sok minden történt velük, szintén sok mindent megváltoztatnának, de mint azt az időutazós filmekből tudjuk, hát nem kéne. Persze afféle tiszteletadásként elég sok ilyen kategóriájú mozit megemlítenek, sőt, ötletet is merítenek belőlük. Egyik gond követi a másikat, egyik zűrből a másikba csöppennek, miközben ketyeg az óra: reggelig rendbe kell hozni mindent.

Ami fontos, hogy nem szabad túlságosan komolyan venni, ugyanis nem egyszer kerül abba a helyzetbe, hogy kiszámítható, klisés, de ettől még teljesen szerethető film lett. Erre amúgy a szereplők is rátettek egy lapáttal. Az van, hogy John Cusack nem túl vicces alak, mármint az eddigi szerepei szerint, de itt azért egész korrektül adta. Még akkor is, ha nem ő volt a legjobb. Ezt a posztot ugyanis Craig Robinson és Rob Corddry töltötték be. Folyamatosan szórták a poénokat, öröm volt nézni őket. Clark Duke, mint unokaöcs is jó volt, bár ő a maga kis mellékszerepeiben általában jól nyomja. Plusz két név, így a végére. Chevy Chase kicsit furcsa volt, mondhatni sok vizet nem zavart, sajnos. Pedig örültem neki, de nem adott sokat hozzá az élményhez. Ellenben Crispin Glover már jobb volt, mint a félkarú londiner.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy aki nem vevő a trágár dumákra, az messze kerülje el. A film ugyanis eléggé káromkodósra sikerült, ráadásul nem kicsit szexista is. De a legtöbb poén amúgy ilyen témájú lett. Nem tudom, hogy majd a vágott változat milyen lesz amúgy, de én unrated néztem, és hát így teljes kérem.

Összességében a Hot Tub Time Machine engem megvett kilóra. Azt hiszem, ez így most egy zsíros 8/10 lesz, és nem gondoltam volna, hogy ekkorát üt majd. Sokszor, hangosan felnevetős film született, amely majd ha eljut hozzánk is, biztos DVD-n beszerzős cucc lesz. Nem tudom, ki hogyan lesz majd vele amúgy, másnak is annyira tetszett-e, mint nekem.

Ezt így a végére gondoltam, hogy megejtem: Clark Duke amúgy jó volt a szerepében, de Christopher Mintz-Platz talán jobb választás lett volna. Bár lehet, hogy picit McLovin utánérzet lett volna a Superbad-ből, viszont őt jobban kedvelem.