Összehasonlítás: Viharsziget

Lassan egy évvel a film megtekintése után azért eljutottam a könyvhöz is, amivel épp a napokban végeztem, és a legelső gondolatom az volt, hogy a poszt előtt nem is kell újranéznem a filmet az élmények frissítése miatt, mivel a könyv és az adaptáció olyan szinten közel állnak egymáshoz, hogy nagyon. Röviden: Dennis Lehane lenyűgöző regényéből Martin Scorsese tökéletes filmet fabrikált. Pont.

Innentől akkor pár spolier, csak az folytassa, aki már jártas a témában.



Lehet, hogy jobb lett volna előbb a könyvet olvasnom, de legtöbbször így járok, azt hiszem, Ellis Informátorait leszámítva mindig így voltam. Mindenesetre sokkal jobb volt meglepődni a vásznon látottakon, mint a regény lapjain.

Mint azt már említettem: tökéletes adaptálás született. Nem azt mondom, hogy hajszálpontosan követi a film a könyvet, de simán átérezni ugyanazt a borongós hangulatot. Scorsese nem tágított a történet mellől, nem variált bele sokat, max kihagyott ezt-azt, hogy beleférjen a játékidőbe. De tényleg csak olyan részek lettek mellőzve, amelyek nélkül még mindig simán élvezhető volt a film.

Egy valami, amiről azt hittem, hogy fontos momentum, az azonban kimaradt: a film végén lógva hagytak minket, hogy most akkor Teddy Andrew valóban meggyógyult, vagy csak tetteti. Ugye hallhattuk egy mondatot, a legutolsó mondat, amit Caprio elejt, amellyel megkérdőjelezzük, hogy ő voltaképp kigyógyult a betegségből, de nem szeretne így élni. Na most ez a könyvben nincs benne. Ezzel világossá válik, hogy Scorsese picit kreatívkodott, hogy még érdekesebb legyen a film. A könyvben Andrew nem gyógyult meg, végül mégsem. Ment a toronyba.

Röviden: akinek tetszett a film, és nem veti meg a könyveket, annak kötelező darab, mivel Lehane remek író, ehhez kétség sem fér. A Shutter Island újranézése elnapolva, a könyv is elég volt hozzá, hogy megint átéljem, amit anno a vásznon.