Shanghai

Most egy kicsit gondban leszek ezzel az írással, pedig általában nem szokott különösebb problémát okozni, ha pár héttel korábbi emlékek után kell nyúlnom. De mivel a Shanghai-ra nem éppen a maradandó élmény volt a legjellemzőbb tulajdonság, ezért lehet, hogy jobb lett volna inkább friss emlékekkel leülni és írni róla. Amúgy kétszer kellett nekifutnom a filmnek, mivel elsőre bealudtam húsz perc után - na jó, erről nem feltétlenül a film tehetett, főleg, hogy az eleje még úgy ahogy izgalmas is.

Talán úgy lehetne legjobban körülírni, hogy bár elég rendesen beszippant ez a keleti hangulat, megspékelve a sok éjszakai jelenettel, de valahogy az egész film túlságosan üres. Nézed, nézed, de nem igazán lepődsz meg semmin, ráadásul amikor már sokadszorra az órádra pislogsz, már tudod, hogy nincs remény. Néha próbál beindulni a gépezet, de sajnos még idő előtt megadja magát.

A másik dolog, hogy valahol egyszerre próbál romantikus, történelmi és politikai is lenni. Oké, ez így még rendben is volna, hiszen ebből még talán valami jó dolog is kisülhet. De nem így lett, a készítők ugyanis mintha elvesztették volna az irányítást és nem nagyon akart összejönni a mutatvány. Az pedig tényleg már csak hab a tortán, mennyire el lett nyújtva - hozzáteszem feleslegesen.

Magáról a sztoriról inkább csak nagy vonalakban: Paul Soames (John Cusack) Shanghai-ba utazik a második világháború idején, miután barátját (Jeffrey Dean Morgan) meggyilkolták. Miközben Paul beépül, hogy kinyomozza a halál okát, szerelmes lesz. Ennyit bőven elég is tudnod róla.

Amit viszont egész jól eltaláltak, a már említett sok éjszakai jelenet, az esős Shanghai-al keverve, mindehhez társul Cusack remekre szabott narrációja. Az ilyen részeknél szippant be igazán a film. Mint színész, remekel ismét, de valójában az egész kaszting jól össze lett válogatva, nem tudnék belekötni. Nem spóroltak azzal sem, hogy bemutassák az ottani durvulásokat, legyen az egy random utcai lövöldözés, lázongás, hatósági brutalitás. Welcome to Shanghai.

Nem mondom, hogy sokat vártam, de azért ennél némileg többet, és még így néhány hét után sem fordult a fejemben, hogy 5/10-nél többet adjak. Úgy látszik, annyira mégsem voltam gondban az írással, haha.