Brick - Beépülve (2005)

Bő hat évvel voltam csupán lemaradva a Brick-el, de aztán végül az elmúlt hetekben sikerült végre pótolnom, a végeredményről meg csak annyit, hogy az egyik legkellemesebb meglepetés volt az elmúlt időben látott filmekből. Nem, nem csak az egyik legkellemesebb, hanem basszus, ez tényleg letarolt, amennyire csak kell. Még hetekkel később is ugranak be jelenetek, tök spontán. A hangulata pedig még mindig itt kísért.

Kőkemény detektívsztori, mélységes tisztelgés a klasszikus noir nyomozós filmek előtt - csak éppen egy középiskolai környezetbe ültetve, napjainkban. Ezzel a Brick megalapozza azt a remek stílusát, amely maximálisan egyedivé teszi. Ez a koncepció még akkor sem válik egy pillanatig sem nevetségessé, amikor például a főhős, valamint az alvilág feje éppen zabpelyhet kajálva tárgyalják meg a dolgaikat, miközben a kedves anyuka sürög-forog körülöttük a konyhában.

A történet amúgy annyi, hogy a főszereplő srác, Brendan megtalálja volt barátnőjének holttestét. Aztán ugrunk vissza két napot az időben, amikor is a lány felhívja a srácot, és közli vele, hogy fél, meg bajban van. Brendan pedig úgy dönt, kideríti, mibe keveredett a csaj.

A már említett noir hangulathoz minden, de tényleg minden adva van. A magányos főhős, akinek van egy mindig, mindent tudó segítője. Az alvilág feje, a labilis idegzetű gorillájával, valamint a Végzet Asszonya. Mindehhez tökéletesen passzol a teljesen minimalistára komponált zenei aláfestés, hozzácsapva a megfakult képi világ és gyönyörű fényképezések - az egyik legjobb összkép, amit láttam eddig.

Amik azonban végképp habként szolgálnak a tortán, azok a párbeszédek. Komolyan, csak néztem sokszor, mekkora szövegeket írtak. Szerencsére a fordító, aki a feliratot csinálta, kegyes volt a filmhez, tehát még magyarul is sikerült ütősre csinálnia, és át sem írta őket, csak amit "muszáj" volt.

"A kopók nem működnének. A szokásos szöveget nyomnák, és a ferde szeműekre mutogatnának, találnának valami bűnbakot, talán az igazit. De összetaposnák az igazi nyomokat, és a háttérjátékosokat visszakergetnék a barlangjaikba."

A szereplőkről meg annyit, hogy Joseph Gordon-Levitt viszi a filmet, a már-már antiszociális Brendan szerepében. Egyszerűen annyira cool a csávó, ahogyan lazán zsebre b*szott kézzel és lehajtott fejjel járja az útját, hogy nem is kell ennél több. Az a bunyó a parkolóban pedig... na az egyik kedvenc jelenet, azokkal a hanghatásokkal főleg még keményebb lett. Amúgy a többi színésszel sem volt különösebb gond, ki-ki jól játszott, volt aki gyengébben, de összességében mindenki helyt állt a maga módján.

Amúgy meg a Brick nem más, mint Rian Johnson legelső rendezése és írása egyben. Azóta olyan szintén klassz filmet pakolt le az asztalra, mint a The Bloom Brothers. Hamarosan pedig a Looper jön. Ilyen egy tökéletes első direktori munka? Bizony! A film ugyanis egyetlen percre sem veszít a hangulatából, nincs üresjárat - én legalábbis nem unatkoztam - mindvégig sikerül fenntartania azt, ami miatt ennyire precíz munka lett.

Na, eleget áradoztam azt hiszem, ez így most hivatalosan is az egyik kedvenc filmem lett. Sajnos itthon nem kapott nagy figyelmet anno, egyáltalán nem is tudom, létezik-e szinkronos változata. Kár amúgy, pedig eltudnék képzelni egy Brick DVD-t a gyűjteményben.