Kellékfeleség (Just Go With It)

Oké, akkor jobb, ha az elején tisztázzuk, hogy Adam Sandlert bár nem tartom rossz színésznek, de mégis nálam ő abba a kategóriába tartozik, akit általában messzire kerülök. Ennek természetesen az a fajta gagyi vígjátékvonal tehető be, amit képvisel. Eleinte a Kellékfeleséget is kerültem, nem terveztem a megtekintését, de végül nem úsztam meg, becsúszott, és háát...

Maga a film nem igazán akar többnek látszani, mint ami valójában: egy teljesen kiszámítható vígjáték, vagy valami ahhoz hasonló, na meg némi drámázással nyakon öntve. Csak néhány poént sikerült összehozni, az ember ilyenkor azt gondolja, talán a történettel többre megyünk, de nem lett így. Konkrétan elolvasod a pár soros sztorit, és levágod a végét, én legalábbis így voltam, pedig aztán semmi spoiler nincs benne.

Adott Sandler, aki nősnek adja ki magát, így csábítja el a nőket, mondván, mennyire rossz neki otthon az asszonnyal, mert így meg úgy. Azonban legújabb fogása tényleg tetszik neki, de a csaj találkozni akar a nem létező arával. Persze Sandler azt kamuzza, hogy válófélben vannak, és felkéri asszisztensét (Jennifer Anniston), hogy játssza már el a feleség szerepét. Ha innen nem találtad ki a végét, akkor nem néztél elég filmet életedben.

Olyan dolgokon csúszik el az egész, mint az összes többi Sandler-film: a túlzásokon és a klisés helyzeteken. Ezen kívül az egyáltalán nem vicces mellékszereplők még rátesznek egy lapáttal, pedig konkrétan valami hű de humoros figurának állítják be őket. Voltak ezen kívül olyan dolgok, hogy csak a fejemet fogtam. Most ezekből inkább nem árulok el semmit, noha nem lőnék le nagy fordulatot, de jobb, ha minél kevesebbet tudtok, higgyétek el.

A negatív oldalra tehető még, hogy nem igazán érezni azt a bizonyos kémiát Sandler és a csaj közt, szóval nem nagyon volt hiteles, hogy miatta adja ki magát házasnak. Természetesen a filmvégi "Be kell vallanom valamit" ömlengés hagyomány számba megy már Sandler filmjeinél.

Amúgy Anniston kisasszonyt ki a franc engedte be anno Hollywoodba? A Jóbarátokban még elment, de sajnos a színészi teljesítménye még mindig a padlót súrolja, ez van. Aki eredeti hanggal nézi a filmjeit, az talán jobban levágja, hiszen lehet, hogy a szinkron még jót is tett neki.

A vígjáték, amit fapofával néztem végig, és még hosszú is volt (majdnem két óra). Azt hiszem, ezt 4/10-nél feljebb nem tudom pontozni, nem jobb egyik-másik Sandler mozinál sem. Tovább nem is érdemes tépni a számat ezzel kapcsolatban.