X-Men: Az Elsők (X-Men: First Class)

Annyi biztos, hogy ennél a filmnél a rendező személyét főleg nem szabadott a véletlenre bízni, hiszen nagyon könnyen el lehetett volna cseszni. Azonban Matthew Vaughn lévén, hogy tavaly már bizonyított egy Kick-Ass-el, valamint anno majdnem ő rendezte az egyik X-Men részt, olyan választásnak bizonyult, mint aki konyít is a dologhoz. Konkrétan annyi a helyzet, hogy nem vagyok egy túlzottan nagy X-Men rajongó, bár a trilógia bejött - most azonban komolyan kedvet kaptam a korábbi részek újrázásához.

Mert ez bizony egy nagyon korrekt előzményfilm lett. Kapásból olyan dolgokat emelnék ki, mint mondjuk a speciális, illetve vizuális effektek. Ezekért mind-mind hatalmas piros pont jár. Tényleg profi munkát végeztek, igazából egyetlen rossz szavunk sem lehet. Néhol olyan megoldásokat kapunk az orrunk alá, hogy az ember szinte hanyatt esik a székkel együtt.

Aztán meg a színészi alakítások. Úgy igazából egyetlen karakter játékába sem tudnék olyan túlzottan belekötni, ki-ki a maga figurájában jeleskedik. Bár tény, hogy legfőképp Michael Fassbender és James McAvoy vállán nyugszik a film nagyobb része, hiszen kettejük kapcsolatáról szól az egész. Néhol Fassbender viszont konkrétan ellopja a show-t még McAvoy elől is. Akit még megemlítenék, az Kevin Bacon. Vele mindig vegyesek voltak az érzelmeim, ugyanis egy nagyon unszimpatikus fickónak tartom. Ez másfelől viszont abban jó, hogy a negatív figurákat még hitelesebben adja elő számomra. Nem is volt vele gond, remek fő gonoszt formált meg.

A negatív oldalra mindenképpen a nagy sietség tehető be, amelynek a normális karakterépítések látták kárát sajnos. Természetesen nem Magneto és Xavier sorolható ide, hanem az összes többi mutáns, akit úgymond begyűjtenek. Pedig basszus, a gyakorlások, a jellemfejlődések a film majdnem legjobb pillanatai közé tartoznak. Mivel a film játékideje alig több, mint két óra, ezért ezek sajnos amolyan félig kidolgozottak maradtak, pedig még szívesen elnéztem volna. De szorított az idő, ez van. Valahol azért számítani lehetett hasonló gikszerre, de hát a remény hal meg utoljára. Legutóbb a Watchmennél éreztem ezt, hogy túlságosan utol akarták érni a játékidőt a történettel, ami sajnos nem a legjobb dolog.

A másik pedig, hogy mivel ezt eleve trilógiára tervezték, így megkockáztathatták volna, hogy Magneto és Xavier mondjuk csak a következő részben válik ellenséggé, utóbbi pedig majd csak akkor bénul le. Sokkal kiforrottabb barátságot láthattunk volna, így sajnos elég kevés volt, amit mutattak kettejük közt.

Azt még azért pozitívumként ideírnám, hogy egyáltalán nem szájbarágós a film, de végül mégis simán elvannak vele azok is, akik tegyük fel abszolút nem ismertek az X-Men univerzumban. Mondjuk egy előzményfilmnek pontosan ilyen pontot kell megragadnia, és ezt sikerült is teljesíteni.

Jó lenne azt idebökni így a végére, hogy ez tényleg nagyon fasza lett, és alig tudok belekötni. Sajnos nem ezt fogom idebökni, mert azért hagy némi kívánnivalót maga után, így idebökök mondjuk egy 7/10-es osztályzatot, és azt, hogy várjuk a folytatást! Tényleg parádés előzményfilmmel gazdagodott a széria, talán a folytatás már nem lesz ennyire túlzsúfolt.

"Go Fuck Yourself!" Azért a Wolverine cameo odabaszott, valljuk be! Respect annak, aki bevonta Jackmant.