Az informátor! (The Informant!)

Ez egy nagyon szatirikus film, ráadásul true story alapján. Nevezhetjük akár görbetükörnek is, hiszen sem a nagyvállalatokról, sem magáról az FBI-ról nem fest éppen jó képet.

De azt hiszem mégis maradjunk inkább annál, hogy kapufa. Mert ez simán annak tehető be, hiszen adva volt egy teljesen jó, kezelhető alapsztori, de mégsem éltek vele maximálisan. Egy baromi lassú filmet képzeljetek el, amely néhol érdekes ugyan, de van, amikor teljesen kizökkensz belőle a túlzott vontatottsága miatt. Egy kávét dobjatok be előbb, ha este álltok neki.

Adva van egy agrárcég vezetői alkalmazottja, Mark Whitarce, aki rájön, hogy a munkahelyén törvénytelen eszközökkel növelik a profitot. Hősünket hajtja a lelkiismeret, és kitálal az FBI-nak. Csakhogy a nagyfiúknak ennél több kell: besúgót faragnak Markból, csak amikor már kezdenek rájönni, hogy ez nem volt éppen jó ötlet, talán már túl késő is. Végül ennek a sztorinak a végkifejlete lett Amerika egyik legnagyobb botránya.

Matt Damon, aki ezúttal pocakosan, röhejes parókában és szemüvegben nyomul, egyszerűen már első ránézésre vicces, de mondanom sem kell, jól játszik, remekül hozta a figurát. Mindamellett olyan narrációval tolja végig a filmet, amilyet ritkán hallhatunk. Van, hogy a legkomolyabb jeleneteknél kalandozik el, és kezd dumálni olyan dolgokról, amikről fogalmad sincs, hogy juthattak épp most eszébe. De van, hogy amit kommentál, csak burkolt célozgatás az adott cselekményre. Persze ezt akkor még nem tudod.

Nem mondom egy percig sem, hogy jó film volt, de így visszagondolva érdekes, főleg, hogy a végére mi minden lát napvilágot, amikor összeáll a teljes kép. Nagyon lassan, mondhatni unalmasan indul, de a végére már jobban belejön, csak legyen türelmed kivárni. 6/10. Nem bántam meg, de nem hiszem, hogy újra fogom nézni. Persze azt sem árt tudni, hogy szinte végig csak dumálnak benn, tényleges cselekmény nem igen történik. A zenék pedig külön emelnek még a témán, amolyan ragtime hangulatot sikerült teremteni velük.