Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Ha a korábbi Marvel filmekhez kéne hasonlítanom a Kapitányt, akkor tudnám talán a legegyszerűbben megragadni a lényeget. Jobb, mint a Thor, de egy Iron Manhez még nagyon messze van. Tippre nagyjából erre az arányra számítottam, de ettől még nem feltétlenül teljesítette maximálisan a tőle elvártakat.

A legnagyobb probléma az időbeosztással volt. Eredettörténet lévén láthatjuk, hogyan is lesz vézna, asztmás hősünkből erőtől duzzadó katona, és ezt a felvezetést egyáltalán nem siették el, szerencsére. Kell egy kis idő, mire Steve Rogers jelmezbe bújik. A gond onnan indult, hogy a játékidő második felében már bizony sürgetett az idő, innen már kapkodni kellett. Talán ennek tehető be a végén a Red Skullal vívott harc gyors lezárása. Pedig még így is két órás a film.

Aki nem ismeri a történetet, annak most leírom, de amúgy nyugodtan átugorhatod ezt a bekezdést. A második világháború idején járunk, Steve Rogers pedig már sokadik elutasítást kapja a seregtől. Pedig minden vágya, hogy szolgálhasson a háborúban. Nagy hazafi, lenne is benne kurázsi, csak éppen nem felel meg az alkalmasságin. Végül aztán nagy szerencséjére ugyan, de bekerül egy szupertitkos katonai programba, ahol néhány szérum segítségével egy izomkolosszust formálnak belőle.

Sajnos nem mellőzték a hollywoodi sallangokat sem, amik úgy tűnik, egy Marvel produkciónál már kötelező jelleggel bírnak. A szerintem totál felesleges romantikus szál helyett inkább használták volna ki az időt másra, hiszen lett volna mire. Jobban helyre lehetett volna billenteni az egyensúlyt a film tempójában. De nem, mert mindenképp kell egy csaj a vagány hősnek, persze két perc alatt levágjuk, hogy mi lesz a vége.

Chris Evans végül nagyon badass alakítást nyújtott. Telitalálat lett a srác, akárcsak anno Downey, mint Stark, vagy épp Hemsworth Thorként. Elég keményen kidolgozta magát a szerep kedvéért, mondjuk a CGI-vel való lesoványítást egy nagyon kicsit túlzásnak véltem. Hugo Weaving, mint fő gonosz szintén említésre méltó, vele ellentétben azonban Hayley Atwellre nem fogunk sokat emlékezni ebből a filmből, alakítása eltörpült a többiekéhez képest. Tommy Lee Jones karaktere valójában nem volt egy nagy was ist das, de még így is okozott pár üde pillanatot.

Akciók terén nincs különösebb koppanás, a helyükön voltak rendesen. A második világháborús környezet gondolom adott a készítőknek néhány jobb ötletet. Bár tény, hogy az összecsapások áttolódtak a film második felére, és mivel ott sem zúznak folyamatosan, így maradhat némi hiányérzetünk. Ami van, abba viszont nem tudnék különösebben belekötni. Persze még így is megmarad néhány tipikus utolsó pillanatban való megmenekülés, de gyakorlott akció nézők az ilyenek mellett már simán elmennek.

A végeredményen még azért lehetett volna mit finomítani, de 7/10 még így is jár neki, mondjuk alulról megközelítve inkább. Talán 6 járna, de a Thorra is annyit adtam, annál meg sokkal jobban bejött, mint már említettem. Ami nagy mázlija a filmnek, hogy csak nagyon finoman nyalja Amerika seggét, nem úgy, mint mondjuk az Armageddon. Ettől tartottam amúgy, hogy propaganda jelleggel fog bírni, de hála az égnek, csak egy-két helyen volt Amerika az Isten. Az utolsó, stáblista utáni jelenetet érdemes kivárni, bár nálunk hang nélkül ment le ugyan, de ismét felcsigáztak minket rendesen.

Jöhet az Avengers! Gyerekek, mi lesz itt, te Úristen! Most, hogy láthattuk a Kapitány külön útját, ideje együtt látni a crew-t. Nagy fába vágták a fejszéjüket ezzel a filmmel, de ennyi hőst egy filmben biztosan jó lesz látni. Kezdődik a visszaszámlálás, magyar premier szerint jövő április 26-n mutatják be a Bosszúállókat, legalábbis egyelőre így állunk vele.