Cowboys & Aliens

Ilyen az, amikor a film első része olyan korrekt western, hogy amikor fél óra után megjelennek az idegenek, már csak a szádat húzod, hiszen sejted, máris kezdődik a lejtmenet. Amilyen jól indult, olyan komótosan csorbult ki a film pengéje. Mire elérjük a játékidő felét, már egy merő katyvasz az egész. Bár ez talán annak tehető be, hogy féltucat ember dolgozott a forgatókönyvön.

Pedig ez a történeten nem látszik meg: egy ötéves gyerek szintjén működik a cselekmény. Az 1800-as években járunk, hősünk (Daniel Craig) a semmi közepén tér magához. Nem emlékszik semmire: hogy honnan jött, mi a neve, és hogy miért van egy furcsa szerkezet a csuklójára erősítve. Betér a közeli kisvárosba, amely hamarosan idegeninvázió áldozata lesz.

És milyen kár, hogy csak a western-része működik a dolognak. Sajnos a többi mehet a levesbe. Én elhiszem, hogy ez a koncepció képregényben remekül működött, de azért valljuk be: már a film címe sem túl bizalomgerjesztő. Főleg, hogy a mai ötlethiány közepette sokan joggal szisszennek fel, hogy mi a franc ez már megint. És nem hiába: Favreau nyugodt szívvel végezte ki az akciójelenetek többségét, talán az utolsó nagy hepaj volt az, amire még rábólintanék, hogy elmegy. Ha jöttek az idegenek, egyszerűen nem éreztem semmiféle izgalmat, baromi nagy hiányérzetem volt, nem tagadom. Azt viszont mindenképp a pozitív oldalra kell felírni, hogy az űrlények kinézete legalább jó lett.

Daniel Craiggel nem volt gond. Először Downey-t akarták, de ő ugye nem ért rá, talán jobban is járt. A tipikus szótlan, morcos képű idegent Craig is remekül hozta. Harrison Ford elég egysíkúan hozta a kisvárost sanyargató kiskirályt, aki a végére a körülményeknek hála némi jellemfejlődésen megy keresztül. Amúgy meg a karaktere is csak egy szokásos western-adalék, nem mellesleg kissé súlytalan lett. A film üde színfoltja azonban Sam Rockwell volt, a kissé szerencsétlen Doki szerepében.

Mínusz egy pont a szinkron miatt. Bár mindenki a megszokott hangokat kapta, de én még mindig nem értem, miért kell Craignek Stohl Bucit választani már jó ideje. Ne értsétek félre, nincs bajom vele, sem a hangjával, de hozzá valahogy nem passzol. Amin még megbukott a magyar hang, az a tájszólások erőltetése. Elhiszem, hogy az eredetiben a színészek korhű akcentussal beszéltek, de azért ez magyarosítva igen csak gázul hangzott.

Megtanultuk, hogy a western és a sci-fi nem fér meg egy csárdában. A Cowboys & Aliens egy sima, egyszer nézhetős popcorn-film, semmi több. 5/10. Nem voltak nagy elvárásaim, nem is koppantam akkorát, mondjuk azt kaptam, amire számítottam. Azt azért remélem, hogy Favreau legközelebb jobban összekapja magát.