Your Highness, avagy "Magic, Motherf*cker!"

Messziről úgy tűnt, ez lesz 2011 legnagyobb humorbombája, hiszen kevés filmnél röhögjük végig ilyen szinten az előzetest, majd várjuk tűkön ülve a végeredményt. Aztán megjelentek az első lehúzó kritikák, az egyre lejjebb csúszó Imdb átlag, valamint a hazai mozibemutatót is sztornózták. Mindez jogosan? So-so.

Pedig azért annyira nem rossz film ez. Kicsit olyan érzésem volt végig, mintha ketten írták volna a szkriptet: egy a remek egysorosokért, a másik pedig a szinte már kínos szituációkért volt felelős, amik nem igazán vezettek sehová. Rákerestem, és lám: két forgatókönyvíró van. Valahol ezen bukott meg a film, hogy nem sikerült tartani végig a megfelelő humorfaktort, sokszor vált erőltetetté a jelenet. Mondjuk azt nem árt megjegyeznem, hogy az unrated verziót néztem, szóval megvan rá az esély, hogyha megúszok néhány efféle szösszenetet, az némiképp javít az arányon.

Maga az alaptörténet egy baromi klisés középkori, már-már röhejesen kiszámítható egyveleg. Van egy király, akinek van két fia. A nagyobbik az ő szeme fénye, Fabious (James Franco), egyszer az övé lesz az egész birodalom. És persze a kisebbik fiú a család fekete báránya, Thadeous (Danny McBride), aki inkább vízipipázik trollokkal vagy szexel törpékkel, minthogy küldetéseken vegyen részt.

Bátyja házasodni készül egy gonosz varázslótól (Justin Theroux) frissen megmentett szűzzel, Belladonnával (Zooey Deschanel). Csak éppen arra nem számítottak, hogy a varázslónak szüksége van a lányra, hiszen ha egy bizonyos napon veszi el a szüzességét, akkor ő lesz a világ ura, vagy mi. Szóval "Magic, motherfucker!", a lány visszakerül a gonoszhoz, így nincs más hátra, ki kell őt szabadítani. Ez a küldetés pedig remek alkalom Thadeous-nak, hogy végre bizonyítson az apja előtt. Az pedig gondolom várható, hogy az útjuk nem lesz éppen egyszerű.

Bizony nagyon sok múlt a színészeken, a legjobb pillanatokat Danni McBride kezébe adták, ő pedig kiválóan élt is velük. Azért szerencsére mindenkinek jutnak jobb pillanatok, de egyértelműen ő volt az ász. Amin csodálkoztam, hogy nem spóroltak a művérrel sem, ha arról van szó, ömlesztik rendesen. Másfelől viszont ide köthető az is, hogy nagyon sok speciális megoldást illethetünk méltán a gagyi jelzővel.

Ha most fel kéne idéznem egy szerintem legjobb jelenetet, akkor egy darabig biztosan vakarnám a fejem, de azért idővel csak beugrana valami. Ergo nem véste be magát mélyen az emlékezetembe, így cirka egy hét után így vagyok vele. Ott volt a lehetőség egy baromi jó vígjátékra, de kapufa lett belőle. 6/10, mondjuk hogy ajánlom, de nem ígérem, hogy tetszeni is fog.