Tucker and Dale vs. Evil

Ekkora marhaságot! Szerencsére ezt most pozitívan értem. Agyakat zsebre vágni, mivel semmit, de tényleg semmit sem szabad komolyan venni. A Tucker and Dale vs. Evil egy nem mindennapi tisztelgés a B-horror műfaja előtt, ami ugyanilyen arányban tart görbetükröt elé.

Egy csapat idegesítő főiskolás kempingezni indul az erdőbe. Nem messze tőlük két paraszt fickó, Tucker és Dale egy elhagyott kunyhóba készül pihenni egyet. Miközben a fiatalok éjszakai fürdőzést ejtenek meg, addig ők ketten pecáznak a közelben. Észreveszik, hogy az egyik, egyedül fürdőző lány nem jön fel a felszínre, akit aztán ott helyben kimentenek, és magukkal visznek a kunyhójukba.

Innentől kezdve egy baromi jó félreértés-sorozat kezdődik, hiszen míg hőseink csupán csak jót akarnak, addig a főiskolás suttyók pont azt hiszik róluk, hogy erdei sorozatgyilkosok. A véletlennek köszönhető halálesetek pedig csak az ő gyanújukat igazolják.

Remekül működött a film. Kezdem ott, hogy Tucker és Dale karaktere veszett jól meglett írva. Halványan néhol Simon Pegg és Nick Frost, néhol pedig Jay és Silent Bob ugrott be őket nézve. Egyszerűen megvolt köztük az összhang, a legelső perctől kezdve szimpatizálsz velük, mert mintha már ezer éve ismernéd őket, és tudnád, mire számíts velük kapcsolatban. A fiatalok tipikus slasher filmekből merített karakterek voltak, nekik nem is volt más dolguk, hogy miután már kellőképp az agyadra mennek, szépen, sorban hulljanak is el.

A megvalósítás? Aki vevő egy kis trancsírra, illetve egy kiadós fekete-komédiára, remekre szabott egysorosokkal, az mind a tíz ujját megnyalhatja. Sikerült minden szabályt betartani, ami egy B-horrorban elengedhetetlen alkotóelem: az elején a vészjóslás, a bulizó fiatalok, az erdei parás légkör, valamint egy több évtizedes legenda is szóba kerül. Ehhez társul a humor, és az agyatlan szórakozás, de nem akárhogy. Bevallom, én a Texas Chainsaw homage alatt borultam a legjobban.

A stáblista alatt még ültem kicsit elégedett mosollyal az arcomon, hiszen azt kaptam, amire a trailer alapján számítottam. Egy 8/10 jár neki részemről, simán újranézhető darab.