Trespass

Ha büntetni akarjátok magatokat, akkor a Trespass lesz a ti filmetek. Nic Cage pedig adhatja ennél is lejjebb? Nem hiszem.

Akár a legelcseszettebb betörés jelzőt is ráaggathatnánk erre a másfél órára. A történet nagyjából annyi, hogy páran betörnek a dúsgazdag gyémántkereskedő rezidenciájára, és mi más kéne nekik, mint a gyémántok. Innentől jönnek a szinte már nevetséges és egyben irritáló jelenetsorok, a logikátlan következtetések; röviden: minden, ami miatt a Trespass csak egy nagybetűs WTF marad számunkra.

A legjobban azonban mégis csak az zavart, hogy minden oldalról csavarták a cselekményt, össze meg vissza. Ez játékidő második felére már piszkosul erőltetetté tudott válni. A forgatókönyvet jegyző Karl Gajdusek eddig nem foglalkozott egész estés filmmel, csak sorozattal, és ez abszolút át is jön, miközben nézed a Trespass-t. Még Joel Schumacher sem tudta megmenteni a süllyedő hajót, de itt jegyzem meg, hogy néha sikerült a feszültebb pillanatok közül olyat is összehoznia, amiket néhány pillanatig még komolyan is tudunk venni.

A színészekről pedig... hát itt van nekünk Nicolas Cage, aki ezúttal sem tesz sokat hozzá a filmhez sajnos, de nyilván a rajongók majd megnézik miatta. Hol vannak már azok a régi, szép idők? Nicole Kidmannek sem ez lett élete szerepe, konkrétan teljesen súlytalanul játszottak mind a ketten. Megjöhettek a számlák, plusz Cage-t még az adóhivatal is b*sztatja, nem volt más választás, talán most a Trespassal kicsit helyrejöttek a dolgaik, vagy nem is tudom.

Joel Schumacher rendezett már jót is, rosszat is, most azonban ezek közül is az utóbbit gazdagította egy simán felejthető darabbal. Azt hiszem ezt 3/10-nél feljebb nem tudom pontozni.