Faces in the Crowd

A Faces in the Crowd egyszerűen csak egy kihasználatlan lehetőség volt. Mert bár remek alapsztorira építkezik, de a kivitelezés nem lett több, mint egy sima, közepes színvonalú thriller, vagy annyi se.

Na de mi is ez a remek alapanyag? Anna Marchant (Milla Jovovich) éppen hazafelé tart éjszaka, amikor szemtanúja lesz a városban ólálkodó sorozatgyilkos legújabb tettének. A gyilkos észreveszi a nőt, és a nyomába ered, ám hadakozás közben Anna lezuhan egy hídról. Azonban mielőtt a vízben landolna, beveri a fejét. Egy hét után ébred fel, és mint kiderül, a baleset miatt úgynevezett arcvakságban szenved. Vagyis képtelen felismerni az arcokat. A gyilkos pedig látta őt, és elvileg ő is látta a gyilkos arcát, de képtelen emlékezni rá.

Ebből akár még egy korrekt thrillert is lehetett volna kreálni, de Julien Magnat mindent megtett, hogy ezt a lehetőséget elszúrja. Lehet az az oka, hogy kilenc év után ez az első rendezése? Nem tudni. Kreativitás hiányában ült bele a rendezői székbe, ezt ne is vitassuk. A végeredmény pedig egy kiszámítható, unalomba fulladt száz perc lett, ahol mintha még Jovovich játékán is érezhető lenne mindez. És milyen jó lenne azt mondani, hogy de szerencsére itt volt Julian McMahon... de nem, mégsem tudom ezt mondani, mert Nip/Tuck ide vagy oda, itt még valahogy ő sem győzött meg.

Kár érte, mert azért elvetve volt egy-két jobb pillanat, de sokkal többet is kitudtak volna hozni. Például az arc fel-, illetve nemismerése egész jól lett megoldva, de mondjuk a csöpögős szálat egy az egyben mellőzhették volna. Felesleges klisé-adalék volt csupán, semmi több, még egy-két ásítást is sikerült kicsalnia belőlem.

Hosszas matekozás után végül majdnem megadtam neki az 5 pontot a 10-ből, de végül győzött a szőrösszívű énem, és ez így 4/10 lett végül. Simán kihagyható. Amúgy a napokban jelent meg itthon dvd-n, szerintem a 2990-es ár egy vagyon érte, de én még ezer alatt sem venném meg.