Fifti-Fifti (50/50)

Ilyenkor bosszankodok nagyokat, mert milyen jó is lett volna belesűríteni a tavalyi év végére ezt a filmet. Fene az eltolt premierbe, az utolsó előtti pillanatban mutatták be, nekem pedig csak idén sikerült beiktatnom. Pedig az év végi toplistám első felében biztos ott virított volna a Fifti-Fifti. Eléggé az elején.

Adam 27 éves. Nem dohányzik. Nem iszik alkoholt. Rendszeresen jár futni. Vissza-visszatérő hátfájdalmai kivizsgálása közben kiderül, hogy bizony rákos. Túlélési esélye pedig körülbelül ötven-ötven százalék. A film pedig arra épül főleg, hogyan is éli meg ezt az egészet, és hogy a körülötte lévők hogyan próbálnak neki segíteni ebben. Ennyit elég is tudnod szerintem.

Kezdjük azzal, hogy ez nem egy sima dráma, még ha a fent leírtakból mindenki erre tippelne. Ez egy dramedy. Bizony, akármennyire is a rák a fő téma, mégis sikerült helyet szorítani némi humornak, pár komikusabb elemnek, beszólásnak, ésatöbbi. De nem kell megijedni, hiszen nem estek túlzásokba, nem zuhantak át vele a ló túloldalára, mindent a lehető legkellemesebben adagoltak nekünk, hogy egy rossz szavunk sem lehet végül. Az a bizonyos mérleg a lehető legjobb helyen állt meg. Teljesen hétköznapi, mondhatni életszerű az egész film atmoszférája, amelybe még az a csekély komikum is abszolút beleillik. Meghatódtam és nevettem egyszerre, bámulatos koktélt sikerült kikeverniük végeredménynek.

A 50/50 legnagyobb erénye azonban a forgatókönyv, amit maga az élet írt. Will Reiser ugyanis személyes tapasztalataiból kreálta a szkriptet, Adam karakterét pont saját magáról mintázta. Szerencsére az összes karaktert sikerült teljesen realistára faragni, és ez visszavezet a már említett életszerű hangulathoz. Jonathan Levine pedig nagyszerűen irányított a rendezői székből, pontosan tudta, hogy mi, merre, és hány méter.

A színészek pedig… Zenghetnék itt ódákat Joseph Gordon-Levitt-ről, hogy most is milyen zseniálisat alakított, hogy mennyire megindítóan játszott, hogy remekül megválogatja a szerepeit, de minek részletezzem, ha ezzel most el is mondtam róla mindent? Mellette Seth Rogen asszisztált, aki valójában most is ugyanazt a figurát hozta, mint az összes többi filmjében, de ide pont ő kellett, mert őt ezért szeretjük: a vulgáris, egysoros dörmögéseiért. Végül pedig Anna Kendrick, aki ezúttal kevésbé volt irritáló jelenség, mint máskor szokott lenni általában.

Ez most betalált. Csontig hatolt, és alig várom, hogy újranézzem. 9/10. Ritkán látni ennyire szerethető, emberközeli mozit.