Zanzásitva: Kill List

Hiába a kritikusok egybehangzó pozitív véleménye a Kill Listről, miszerint ez volna az elmúlt idők legjobb bérgyilkosos mozija, én bizony szabályosan utáltam ezt a filmet. Nem túlzok.

A legegyszerűbben úgy tudnám körülírni, hogy egy mind képileg, mind zeneileg végletekig idegesítő, unszimpatikus szereplőkkel telepakolt brit művészthriller, vagy minek is nevezzem. Pedig alapból kedvelem a művészfilmeket, de itt sokszor olyan szinten az arcunkba tolják az absztrakt kivitelezést, hogy rossz volt nézni.

Hát igen, az alapötlet márpedig jó. Munkanélküli családapa hónapok óta otthon van már, ez pedig nem kevés konfliktust szül a közte és a felesége közt. Aztán jön egy nagy meló: mivel a fickó régen bérgyilkos volt, most megint becsúszik pár megbízás, persze mindez teljes titokban, asszony meg ne tudja. A film nézhetőbb részét pont a "melós" rész adja. Itt azért sikerült némi komolyabb érdeklődést is tanúsítanom, mert hellyel-közzel azért itt akad valamiféle feszültség is. Arra viszont figyelmeztetek minden gyengébb gyomrút, hogy nem igazán spóroltak a művérrel sem, de van egy jelenet, amikor a belső szervek bemutatását sem mellőzik.

Valami nagyon elborult hangulatban nézzétek, akkor talán jobban betalál, mint nekem, mert én ezt úgy, ahogy van, végigszenvedtem. 3/10. Az elmúlt idők legfurcsább filmes élménye volt.